Page 14 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

12 Határtalan médiakultúra désével erkölcsünk is stabilabb alapokon áll. Megértjük, belátjuk, hogy mi a helyes és mi nem, mi a jó és mi nem. Hogy a bajok forrása a tudatlanság, ezt kell legyőz­ nünk. A felvilágosodás nagy harc a természet erőinek legyőzésére. Kivételektől eltekintve, természeti katasztrófákat leszámítva az ember képes magát megvédeni a természettől, mi több, uralma odáig terjed, hogy lassan, de biztosan felemészti a természet azon tartalékait, amelyek saját fennmaradásához lennének szükségesek. Most a tudás helyét az információ, a technológia és a tudomány vette át. Most azt mondjuk, hogy az információ a jolly joker. Az információ terjedése, mindenkihez való eljutása hozza létre majd a valóságos részvételt, az „igaz” demokráciát. Kicsit felkapjuk a fejünket, amikor az információ terjedése épp a demokratikus folyama­ tok ellenében hat, de továbbra is szenvedélyesen ragaszkodunk ahhoz, hogy ez csak a kivétel, ezek amolyan nem várt mellékhatások, jelentőségük eltörpül a fő folyam, a fő áram áldásos hatása mellett. Mindenki ott van a világhálón, mindenki bekapcsolódik, mindenki alakítja, és majd a sok informált alakító megteremti vég­ re „álmaink” államait vagy együttéléseit. Vannak aztán olyan események, amelyek azt mutatják, hogy egyes esetekben az információ terjedésének birodalmából egyeseket ki kell zárnunk, mert ők a rosszfúk, és visszaélnek ezzel a nagyszerű lehetőséggel. De ehhez elég sok hullának kell halomba gyűlnie. A nagyon rossz fúknak tehát menniük kell, mondja például az Anonymus, és mi tapsolunk, örü­ lünk, és még azt is hozzátesszük, hogy lám­lám, mi magunk vagyunk képesek a rend megteremtésére ebben a határtalan lehetőségek nyújtotta szabadságban. Az információterjedés határtalanságának veszélyeit néhány más jelenségben is azono­ sítjuk, például gyermekeink internethasználatában, amikor egyértelműen bántal­ mazás vagy visszaélések érhetik őket. De ezeknek is igen súlyosaknak kell lenniük ahhoz, hogy egyáltalán felmerüljön a határkijelölés szükségessége Most tehát nem a tudás, hanem az információ az új felvilágosodás varázsszava. De vajon mi a különbség? Miért hívjuk információnak, és nem tudásnak? Alkal­ masint azért, mert tartalmilag, morálisan neutrális kategóriát alkotunk. Az infor­ máció nem gyarapítja feltétlenül tudásunkat, szemben a tudással, amelyhez évez­ redek óta valamiféle pozitív konnotációt kapcsolunk hordozója vonatkozásában is. Az információ ugyanakkor üres fogalom. Önmagában nem jelentős, csak tömegei­ ben, csak felhasználásában válik telítetté. Az információt felhasználom. Kérdés azonban, hogy mire? Mire megyek az információval? Növekszik-e a tudásom, ha több információm van? Milyen célom van a több információval? Nagyobb tudásra akarok szert tenni, nagyobb proftra, nagyobb élvezetre vagy jobb életre? Ezekre a kérdésekre tartjuk szükségesnek a válaszadást. Mert a tudás hatalom volt, de legalábbis hatalom a saját környezetünk fölött. Ez a jelszó még mindig érvényes, de történt egy fontos változás, lévén, hogy már nem vagyunk szűké­ ben a tudásnak, hanem elárasztanak az ismeretek, most már nem arról van szó, hogy a le­ hető legtöbb előadásra el kell menni, a lehető legtöbb flmet meg kell nézni, és a lehető legtöbbet el kell olvasni a polcon sorakozó könyvek közül. Épp ellenkezőleg: Egy gazdag