Page 15 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

AntAlóczy tímeA – Pörczi zsuzsAnnA: In medias res: kor-szerűen a médiáról 13 ország iskolázott állampolgára számára az lehet a cél, hogy a lehető legkevesebb előadást hallgassa meg, a lehető legkevesebb flmet nézze meg, és lehetőleg minél kevesebb könyve legyen – és egyáltalán, a legfontosabb a médiával szembeni szűrők felállítása. 13 Az érdekes jelenség azonban az, hogy az információ elérésének központi hely­ zetét mostanra egy új varázsszó kezdi átvenni, ez pedig a kapcsolatiság, a háló- zatiság. A hangsúly kezd áthelyeződni az információról az individuumokra. A kö­ zösségi hálók megjelenésével az internet már nem elsősorban vagy nem kizárólag az információ terjedésének, terjesztésének, elérésének csodálatos eszköze, hanem a kapcsolatok szövésének, a kapcsolatiság soha korábban nem látott mértékű kiala­ kulásának, a hálózatiságnak. Az új remény tehát az, hogy a virtuális közegben minél nagyobb számú kapcsolatot kialakító individuumok közössége fog minket egy új, egy jobb világ felé terelni. Hogy a másokkal való permanens összekapcso­ lódás lehetősége alternatívát jelent. Az érdekes jelenség tehát az, hogy a tudásról, az információról fgyelmünket most a kapcsolatokra helyezzük át. Az ember le­ győzte a természet erőit, önmaga legyőzésére azonban még nem vált alkalmassá. Ahogy ezt Csepeli György és Prazsák Gergő Örök visszatérés? Társadalom az in- formációs korban című könyvükben – maguk is Beckre hivatkozva – megfogal­ mazzák: Mielőtt teljesen megigézne bennünket a szélessávú internet globális elérhetőségén alapuló szép új világ, érdemes a kockázatokkal is számot vetni. Ulrich Beck (2008) az emberek lakta világot fenyegető kockázatok katalógusát áttekintve joggal jut arra a következtetésre, hogy a legnagyobb kockázat az ember maga, aki képtelen szembenézni az önmegsemmisítő haladás szociális és ökonómiai kihívásaival. Az e-minőség is része ezeknek a technológiai, pszichológiai és társadalmi-kulturális veszélyeket magukban hordozó kihívásoknak. 14 Az új remény az, hogy most talán ez következik. Azaz, mire a felvilágosodás elérte csúcspontját, a tudomány fejlődése megtöbbszörözte győzelmi esélyeinket, az ember épp akkor vetkőzött ki önmagából a legdurvábban. A tudás gyarapodása nem szabott határt annak, hogy az ember emberek millióinak életét oltsa ki. Mi több, a tudományt, a tudást ennek szolgálatába állította. Nagy tudással megszer­ kesztette a kiirtás tökéletes gépezeteit. Tudásának továbbnöveléséhez emberanya­ got adtak számára az általa halálra ítéltek. Aztán a büszke nyugat megdöbbent sa­ ját sötét oldalától, és nem győzte magáról levakarni a szennyet, de már érdekes viszonyt alakított ki a tudással. Félvén attól, hogy a tudás megint rossz útra visz, mint afféle leszokóban lévő alkoholista, kerülte a tudás állításait. Jaj, csak nehogy 13 T. H. eriksen: A pillanat zsarnoksága. Ford. VAskó Ildikó. Budapest, L’Harmattan, 2009. 34. 14 csePeli György – PrAzsák Gergő: Örök visszatérés? Társadalom az információs korban. Buda- pest, Jószöveg Műhely, 2010. 40.