Page 17 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

AntAlóczy tímeA – Pörczi zsuzsAnnA: In medias res: kor-szerűen a médiáról 15 tudhatjuk. Mint ahogy nem lehet válaszunk a legtöbb alapvető kérdésre sem a mé­ diakultúra vonatkozásában. Tekintsük át – saját fertályunkon belül, különösen a kötet vonatkozásában – a jelenleg legaktuálisabb kérdéseket. Az átmenet kora – fontos kor, de mégis miért? Az átmenet korait nem szokás szerencsés koroknak tekinteni, de jelentőségükön ez mit sem változtat, íme néhány adalék. Jelen kötet szerzői és szerkesztői egy olyan korban kezdték el tevékenysé­ güket, amikor a számítógép-használat első pillanatai is beíródtak a személyes em­ lékezetbe. A legtöbben közülünk fel tudjuk idézni azt is, amikor először ültünk le a számítógép elé. Első egyetemi dolgozatainkat írógéppel írtuk, aztán következett a nagy csoda, az elektronikus írógép, majd a számítógép. Határtalan élmény volt. És akkor még nem használtunk internetet. Egyetemi oktatóként szintén jelentős szakmai mérföldkőként tartjuk számon az első böngészőt. Amikor a kutatott téma köré ötletek ezreit jelenítette meg a world wide web. Ma már természetesnek vesz­ szük a világháló adta lehetőségeket, és mélyebb múlttá válik az a pár évtized, ami ennek hiányától elválaszt. Első hallgatóink feladataik, tanulmányaik végzésében csak a könyvtárat használhatták, az irodalmak a polcokon voltak elérhetők, a pél­ dányszámok meghatározták a hozzáférést. Nem volt olyan nehéz azonban a hallga­ tók elterelése attól, hogy itt-ott talált, szedett-vetett netleleményeket prezentáljanak saját munkaként, nem is értve, hogy mi lenne azzal a gond. Ugyancsak a mi generációnk élte meg a személyes tér átalakulásának folyama­ tát az információs forradalom hatására. Azokban a családokban, ahol több gyer­ mek született, gyakran közvetlen tapasztalattá vált, hogy a szocializációs minták milyen forradalmi átalakuláson mentek át akár két korban egymástól nem is jelen­ tős mértékben eltérő gyermek esetén is. A kilencvenes évek első felében születet­ tek korai gyermekévei még „net-mentesen” teltek, a 2000 után születettek azonban egyre korábban és egyre intenzívebben lépnek kapcsolatba a virtualitás adta lehe­ tőségekkel. A digitális generáció, a „bennszülöttek” akár saját testvéreikre is fur­ csa értetlenséggel tekintenek, amennyiben ők nem rendelkeznek azzal a természe­ tes otthonossággal az alkalmazások világában, amely számukra felnövekvő életük kereteit és kapcsolatrendszerét is meghatározza. Ennek az átalakulásnak a horde­ rejét ma még talán nem tudatosítjuk kellő mértékben. (Példaként említhetjük azo­ kat a radikális változásokat, amelyek az identitás formáció kamaszkori folyamatai­ ban zajlanak a közösségi háló, a virtuális identitások stb. hatására.) A legkisebbek viszonya a virtuális eszközarzenálhoz alapvetően írja át a kisgyermekkorról az el­ múlt korokban kialakult elképzeléseinket. Hogy ennek hatása hogyan jelentkezik a későbbi fejlődésük során, ma még ugyancsak nem felmérhető, azonban valószínű­ síthető, hogy az egyre gyakoribb fgyelemzavar, tanulási nehézség, olvasási és szá­ molási nehézség valamilyen módon összefügg többek között ezzel az egyébként „lenyűgöző” technikai jártassággal. A teljességhez persze az is hozzátartozik, hogy az új technológiában rejlő kreatív potenciál kiaknázási képessége is megje- lenik. Ma már nem ritka, hogy az óvodáskorú gyermekek játszi könnyedséggel