Page 21 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

AntAlóczy tímeA – Pörczi zsuzsAnnA: In medias res: kor-szerűen a médiáról 19 végtelen lehetőség adódik számára a digitalizált információözönben történő bóklá­ szás által, hogy választ, pontosabban válaszok végtelen sorozatát kapja. Hogy az­ után mely választ fogadja el saját maga számára mérvadónak, az már rajta múlik. Hogy mi alapján választ, azt számos, talán a társadalomtudományok által is vizs­ gálható szempont befolyásolja. Könyvünk Közelképek című fejezetében Horn György például arról beszél, hogy a jövő iskolájának – illetve már a jelen iskoláinak is – egyik fő feladata az kellene hogy legyen, hogy segítsen a megfelelő szűrők felállításában. A könyv pe­ dig egy szűrő. A könyv létrehozóinak szűrője a végtelen, határtalan válaszlehető­ ségek között. Ha a jelenkor valóságát vesszük alapul, akkor talán kijelenthetjük, hogy ez a szűrő mesterséges vagy önkényes. Mesterséges, mert úgy tünteti fel ma­ gát, bármennyire igyekszik is kizárni a kizárólagosságot, mintha az általa adott válasz kitüntetett helyzetben lenne. Önkényes, mert a határtalan válaszok közül saját belátása szerint válogat. Mondhatjuk azonban azt is, hogy szubjektív, a szub­ jektumhoz kötött S azzal akkor azt állítjuk, hogy a könyv létrehozása valahol az emberi sajátosságok közé tartozik, és mint ilyen, kitüntetett szerepe van, sorsa nem veti alá annak a mindent maga alá gyűrő racionalitásnak, amely a fogyasztói társadalom sajátja. Ugyancsak ezen okok következtében a könyv létrehozása szim­ bólum. Az információ, a tudás elérése manapság alapvetően és elsődlegesen a vir­ tuális valóságban zajlik. Ott keresünk támpontokat, majd ha szűkül a kép, ha kö­ zelebb kerülünk a keresett információhoz, talán felkutatjuk a könyvet, nyomtatott vagy digitális formában. A társadalomtudományi gyakorlatnak a mai napig része az, hogy képviselői kutatómunkát követően cikkeket, majd könyvet írnak, esetleg fordított sorrendben. Az információ gyűjtésének folyamata gyakran a virtuális va­ lóságban zajlik, majd ennek a folyamatnak a végén mégiscsak (egyelőre) megszü­ letik a könyv, ami tárgyiasul, a virtuálisból ilyen mód a valósba emeli az immár tudássá alakult információt (e folyamat természetesen bonyolultabb, és jó esetben az információtól a tudásig gondolkodó folyamatként zajlik). A könyv tehát tárgyia­ suló tudás, a virtuálisból a valósba való átemelés folyamata, szűrő, amely a végte­ len információáradatból mintegy kiszakít egy szeletet, lezár, határol, létével azt állítja, hogy itt és most, van eleje és vége a mondottaknak, a leírtaknak. Ezzel persze nem állítja, hogy a határtalanságot mint szellemet a palackba bezárhatja, ám mégis megkísérli A felvilágosodás a természet erőit akarta uralma alá vonni, és nagyjából si- kerrel is tette. Ami maradt, az ember erői, amelyek magunk ellen fordulhatnak. A hálózatiság, a kapcsolatiság új jelszavai mintha ezen erőket céloznák meg. A kö­ tet összeállításakor nem tudtuk, hogy mire jutunk. Igyekeztünk elfogulatlanul ki­ találni, hogy milyen hangokat kellene megszólaltatnunk ahhoz, hogy valami izgal­ mas süljön ki a dologból. A kötet címe szinte az első pillanatokban megszületett. Azt tudtuk, hogy valamilyen módon annak a jelenségnek a bemutatására töreked­ nénk, hogy a média nem ismer határokat. A határtalansággal ritkán könnyű szá­ mot vetni. Az ember talán természeténél fogva igényli a határokat, biztonságához,