Page 23 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

AntAlóczy tímeA – Pörczi zsuzsAnnA: In medias res: kor-szerűen a médiáról 21 közé, akik egyre nagyobb számban „haszontalanná” válnak a jelen technokapitalista fogyasztói társadalmaiban. Az újságíró eszközei persze jóval korlátozottabbak, mint Mátyás királyé voltak a maga idején. Egy kis fényt irányíthat a refektor fé­ nyéből rájuk, amellyel talán mások fgyelmét is odairányíthatja, de mesebeli válto­ zásokat sorsukban ezzel persze nem foganatosíthat. Simon András egy ma megkerülhetetlen, ám érzékeny témával foglakozik: a média és a terrorizmus közötti összefüggésekre, ellentmondásokra kérdez rá. Az írásában feszegetett problémák kapcsán Rüdiger Safranski szavai jutnak eszünkbe: A terrorizmus két síkon operál: a konkrét és a szimbolikus síkon. Vannak az akciók, de ugyanolyan fontos a rémhír terjesztése. A média ezáltal akaratlanul is a terroristák cinkosá­ vá válik. Emezek a várakozás terén teremtik meg a rettegést, amaz pedig terjeszti. Igaz, a hírnök nem felelős a rossz hírért, ez azonban nem változtat azon, hogy a modern terroriz­ mus lényegéhez tartozik a mediális hírátvitel felhasználása. Igazi dilemma: a közvetítő utak lezárásának orvosi gyakorlatához hasonlóan tulajdonképpen a rémhírek terjesztését is meg kellene tiltani, ez azonban ellenkezik az információs kötelességgel. A médiafor- radalom fölfalja gyermekeit. 18 Fontos volt számot vetnünk azzal a gondolattal, hogy a régi kor képviselői az újat mindig kritikus szemmel fgyelik. Hogy a mi korunk is csak egy a sorban, amely fájlalja egy letűnő kor semmivé váló maradványainak elvesztését. Hogy a „romlik a világ” benyomás mindennemű adekvációjáról le kellene mondanunk, pusztán azon ok miatt, hogy nem más ez, mint más változásokat kísérő lelki-szel­ lemi atmoszféra. Mindazonáltal nem tudtunk szabadulni azon meglátásunktól, hogy e változás radikalizmusa okán mégiscsak kitüntetett történelmi szerep juthat nekünk. Ez a szerep valamiképpen összefügghet azzal a feladattal, hogy az értel­ miség klasszikus szerepköréhez tartozik a körülöttünk zajló radikális változások közepette a jövő lehetséges perspektíváinak felrajzolása. Ebben segíthetnek a Kontúrok című fejezet írásai. Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor írása részletesen elemzi az általuk szellemi termelési módnak nevezett társadalmi-gazdasági formá­ ció esélyeit, és ebben a médiakultúra lehetséges szerepét-szerepeit. Figyelmeztet­ nek a lehetséges forgatókönyvek különböző kifutására, és arra, hogy „kockázati társadalom” lévén, tisztában kell lennünk azzal, hogy csak bizonytalan lehet a tu­ dásunk az általunk birtokolt rendkívüli tudományos és technológiai kapacitással felvértezett cselekedeteink következményeinek vonatkozásában. Ugyancsak a „hogyan tovább?” kérdésére keresi a történelem, és a flozófa szempontjából adható választ a világ végére vonatkozó elgondolások áttekintésével és a kérdésfeltevés aktualitásának, illetve a más kérdés, a máshogy kérdezés szük­ ségességének tárgyalásával Takács Ádám írása. A jelen idejű refexió lehetőségére 18 Rüdiger sAfrAnski: Mennyi globalizációt bír el az ember? Budapest, Európa, 2004. 81.