Page 22 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

20 Határtalan médiakultúra otthonosságához szüksége van támpontokra, határvonalakra, otthonosságot adó zárt területekre Falakra, amelyek között ismertté teszi a maga számára a világot A média működésének pedig talán leginherensebb jellemzője, hogy ezekről a hatá­ rokról nem vesz tudomást. Bizonyos fokig kontrollálhatatlan. Ez persze a benne rejlő szabadság kapacitására is utal. De mit tudunk kezdeni ezzel a szabadsággal? Mi vajon szabadok maradhatunk a média határtalan szabad mozgása közepette? Elveszítjük-e azt, amit a „régiben”, a „megszokottban”, a „hagyományosban” oly fontosnak tartottunk és tartunk? Számos kérdésre mi magunk is válaszokat kere­ sünk, folytonosan. Például arra is, hogy megismerhetjük-e a világot az eddigi meg­ ismerési módszerekkel, mediatizált viszonyok között? Állíthatunk-e a mediatizált világról bármit is anélkül, hogy otthonosan mozognánk benne kellőképpen ahhoz, hogy bármilyen kijelentést tehessünk? Mi lesz az eddig megismert világunkkal? Úgy hisszük, nem vagyunk egyedül azzal a gondolattal, hogy mindezek a kér- dések az elmúlt évtized folyamán váltak egyre égetőbbé, egyre sürgetőbbé szá­ munkra. Nekünk az az érzésünk, hogy ennek – érdekes módon – a közösségi háló, a közösségi média megjelenéséhez és elterjedésének sebességéhez van köze. Látni felnövekedni az első generációt, akik alapvető társas kapcsolataikat a hálón élik, naponta rádöbbent bennünket arra, hogy van olyan, hogy az ő világuk, és van olyan, hogy a miénk. A két világ elkülönülésének megtapasztalása pedig szoron­ gást kelt bennünk, ezt nem tagadhatjuk. Ám azt is el kell mondanunk, hogy a kö­ tet összeállítása során számos olyan gondolattal, megközelítéssel találkoztunk mi magunk is, amely képes lehet ilyen és hasonló szorongások csökkentésére, mi több, egyfajta megalapozott optimizmus, kitekintés kitüntetett lehetőségének meg­ tapasztalására is Az Utak című fejezetben a médiakultúra terepei közül szerettünk volna né- hányat bemutatni. Mi történik a médiakultúrában tevékenykedő magyar flmmel? – ezt elemzi Varga Balázs írása. Bényei Judit és Ruttkay Zsófa mint afféle tárlat­ vezetők végigvezetnek bennünket a digitális technológiákkal újjászülető múze­ um folyosóin. Írásuk refexivitása is izgalmas, hiszen az ezzel kapcsolatban felme­ rülő legfontosabb kérdést is felteszik: vajon múzeumról van-e még szó, vagy csak szórakoztatás, látvány, spektákulum? Mindenesetre a fatalok nemigen járnak mú­ zeumba; lehet, hogy ezen változtathatunk? Milyen kérdések foglalkoztatják azo­ kat, akik a médiaipar egyik legjelentősebb területén, a hírek előállítóiként és köz­ vetítőiként tevékenykednek? Rab László több évtizedes újságírói tapasztalattal a háta mögött személyes hangú élménybeszámolót ad arról, hogy milyen módon ta­ pasztalja meg a „faneur” szerepét. Az írásában körvonalazódó történet felidézi bennünk gyermekkorunk Mátyás-meséit, amelyekben az igazságos Mátyás király fenséges palástját félretéve, álruhában igyekszik szemügyre venni az országot, amely palotája falain túl terül el. A valóságot akarja látni, amely királyi szeme elé koronás fővel nem kerülhet. A különbség persze hagy némi keserű ízt a szánkban, mint ahogy Rab maga is beszámol erről – szakmai hitvallásának része azokkal foglalatoskodni, akik nem tartoznak a médiakultúra refektorfényében fürdők