Page 20 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

18 Határtalan médiakultúra Az elemzés kiindulópontja legtöbbször az a türelmetlenség volt, amely mindig elfog, vala­ hányszor a sajtó, a művészet vagy a közgondolkodás „természetesnek” tüntet fel egy olyan valóságot, amely, jóllehet benne élünk, minden ízében történeti képződmény: egyszóval valósággal szenvedtem tőle, hogy a hétköznapi beszédmód lépten-nyomon összekeveri egy­ mással a Természetet meg a Történelmet, és a magától értetődő látványos meglobogtatásá­ ban akartam nyakon csípni azt az ideológiai szemfényvesztést, amely mögötte lappang […], hogy nem tudom elfogadni azt a hagyományos elképzelést, amely élesen megkülönbözteti egymástól a tudós objektivitását és az író szubjektivitását, mintha az egyik „szabadsággal”, a másik meg „elhivatottsággal” volna megáldva, holott mindkettő csak arra jó, hogy elsin­ kófálja vagy szublimálja helyzetük korlátait: én egész valómmal át akarom élni korunk el­ lentmondásait, amely a maró gúnyt az igazság feltételévé teszi. 17 Kíváncsiak voltunk arra, ki hogyan látja a média terjedésének, határfelszámoló terjedésének működését. Vannak-e akadályok? Lehetnek-e akadályok az előretöré­ sében? Vajon egy több száz éves múltú bencés rend falakkal körbezárt intézménye megállíthatja-e, visszaszoríthatja, megzabolázhatja-e, ha úgy látja jónak, ha kont­ rollálatlan betörése nem lenne kívánatos vagy összeegyeztethető azzal a szellemi­ séggel, amit ott gyakorolnak? Vajon a költészet ősi kulturpraxisa mennyiben képes megőrizni autenticitását, vagy számítania kell arra, hogy határai nem maradhatnak fenn az új kontextusban? Vajon fennmarad-e például a könyv mint olyan? A hagyományos média több száz éves objektuma, a Gutenberg-galaxis alapeleme vajon meddig marad még életben mai formájában? Erről a kérdésről manapság igen sokat és igen sokan vi­ táznak. Valahogy nem tudjuk elképzelni könyv nélkül a kultúrát, de ha körül- nézünk, a fatal generációk kezében könyvet ritkán látunk. Adja magát persze a következő kérdés is. Hát az elektronikus könyvek? Hát a Kindle és társai? Van-e különbség? Az is könyv, csak más formában. Vajon csak szentimentális érzés, hogy a nyomtatott könyvet megfoghatjuk, ujjaink közt érezhetjük lapjait, megáz­ hat a folyóparton, tengerparton olvasva? Kölcsönadhatjuk, visszatehetjük a polcra, megörökölhetjük apánk könyvtárának részeként. Nagyanyánk klasszikus darabjai­ nak illatát szívhatjuk magunkba. Könyvet állítunk össze egy olyan korban, amely azt sem tudja, tíz év múlva lesz-e még könyvnyomtatás. Valamennyire paradox jelenség maga a könyv létezése a médiakultúrában? Tovább növeli paradox jellegét a tény, hogy tartalmában épp a médiakultúra téma­ körét tárgyalja. (Nyilván jelen könyvnek is lesz elektronikus változata, ez azonban csak extra ízt ad a dolognak.) A könyv a határtalanság megragadására tett kísérlet. A könyv írói, szerkesztői arra tesznek kísérletet, hogy 300 oldalon a határok közé szorítsák a közlendőt, a közzétételre szánt mondanivalót. Ezért is válik a könyv sorsa olyan kérdésessé manapság. Ha ma valaki egy kérdés nyomába akar eredni, 17 Roland BArthes: Mitológiák. Ford. ádám Péter. Budapest, Európa, 1983. 6–7.