Page 11 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

AntAlóczy tímeA – Pörczi zsuzsAnnA: In medias res: kor-szerűen a médiáról 9 kerülhetetlenek lennének. Beck azonban fgyel arra, hogy mindig konkrét példák­ kal támassza alá elméleteit, és ezen konkrét jelenségek vizsgálatában emlékeztet az empirikus vizsgálatok jelentőségére is. Empirikus vizsgálatokkal megállapíthatjuk, hogy mely határok jelölődnek ki a döntések so­ rán. Az élet és a halál közötti határvonalon jelenleg számos határ van ott, ahol korábban csak egy létezett. Például az agy halott lehet, miközben a szív még dobog. Itt, pont úgy, ahogy az elmélet felveti, minél több a határ, annál inkább veszi fel mindegyik a „mintha” jelleget. De az eredmény nem az, hogy lehetetlen meghatározni a társadalmilag legitim ha­ tárt. Inkább az történik, hogy tüzes viták vannak, és önkényes, fktív határt jelölnek ki, amelyet azután azonban úgy kezelnek, mintha igaz lenne. 5 Beck például emlékeztet arra is, hogy a modernitás nem tűnik el, csak elkezdte saját alapjait modernizálni, refexívvé válik, önmagára irányul, és ez lesz a máso­ dik modernitás, ami azonban számos megoldhatatlannak tűnő problémát hoz fel­ színre A modernitás nem tűnt el, nem vagyunk utána. A radikális társadalmi változás mindig ré­ sze volt a modernitásnak. Ami új, az az, hogy a modernitás elkezdte modernizálni saját alapjait. Ez azt is jelenti, hogy a modernitás refexívvé vált. Önmagára irányul. Ez hatalmas problémákat okoz mind a valóságban, mind az elméletben. Az első modernitás hallgatóla­ gos, de alapvető módon számos nem-modern struktúrától függött, annak érdekében, hogy világos és stabil tudjon lenni. Amikor a modernizáció elkezdi ezeket a struktúrákat átalakí­ tani és modernné változtatni, többé már nem lesznek használható alapok. Ez különbözteti meg a második modernitást. 6 A második modernitás feltárását és megértését pedig épp ez a fajta „együttléte­ zés” nehezíti, amelyre Beck külön felhívja a fgyelmet. „Ugyancsak nem szabad az első és a második modernitást térben és időben egymást kölcsönösen kizárónak elgondolni. Egy időben léteznek, szimultán módon, és tökéletesen átjárják egy­ mást. Ettől olyan nehéz ennek a meta-változásnak az elemzése és megértése.” 7 Beck is felhívja a fgyelmet arra a – kötet több írásában, illetve interjújában (Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor, Takács Ádám, Horn György) is előkerülő – tényre, hogy a változás kimenetele jelenleg teljesen bizonytalan, és az irányok, amelyeket felvehet, egymástól radikálisan el is térhetnek. A változás végpontja és iránya tökéletesen meghatározatlan Új intézményeket hozhatnak, ám új fundamentalizmusokhoz is vezethetnek, amelyek megkísérlik feléleszteni és újra megszilárdítani az első modernitás premisszáit a megváltozott körülmények között. Tehát 5 Uo., Conversation 1: Postmodernity or the Second Modernity? 80. bek. 6 Uo., Conversation 1: Postmodernity or the Second Modernity? 84. bek. 7 Uo., Conversation 1: Postmodernity or the Second Modernity? 96. bek.