Page 223 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

AntAlóczy tímeA – kocsuBeJ AlexAnder: Interjú Várszegi Asztrikkal 221 magunkat, azt, amit mondani akarunk vagy a másiknak a tudomására akarunk hozni, miként tudjuk közölni. Ilyenkor télen mindig eszembe jut az, hogy a hideg hóból, a hógolyózásból csuromvizesen, átázva bementem a szobába, és akkor a nagymama odahúzott maga mellé, és az ő két, meleg kezével megpaskolta az én pici kezemet, hogy felmelegítse, és a végén az ujjam hegyeit is megpuszilta Most mondják meg, ugye ezt csak a nagymamák tudják, meg az anyák? Ezek a fnom kommunikációs élmények, de ilyen még az ajándékozás is. Nem tudom letagadni, mert 70 éve – ha szabad így mondani – keresztény szocializáció­ ban élek. Beleszülettem egy családba. Nem akarok teológiai kanyarokat venni, de a keresztények számára az Isten a Szentháromság, másik közelítésben a közösség. Egy közösség, amely egymás között kommunikál. Közösséget közvetít. És közös­ séget közvetít az ember és egyház között is. És az egyháznak a lényege az, hogy elmondja, kommunikálja a jó hírt. A hírt. És itt megint az a fontos, hogy nem rossz hírt, nem azt, hogy az Isten agyoncsap téged, az egy merő ijesztgetés lenne, hanem a jó hírt, hogy az Isten szeret téged. A szeretet kommunikáció. Akárhogyan is, keveredjünk vissza oda, hogy amikor mi egy tapasztalatot akarunk továbbmon­ dani, akkor ennek keressük a kommunikációs módjait. Ugorjunk 2000 évet a ke­ reszténység történetében. Ezt a jó hírt ugyanolyan lehetőségként lehet közvetíteni az e-mailben, képen, bárhogy. A. T. : Van-e olyan jelenség, amely Ön szerint sérül a technológia ilyen mérvű sze- repe mellett? V. A.: Nyilvánvaló. Eddig lelkesen a jó dolgokról beszéltem. De azért, ahogy szó­ val is meg tudjuk sérteni vagy bántani egymást, hát azért egy rövid e-maillel is oda tudunk pörkölni, vagy el tudjuk némítani a másikat. Vagy amikor az emberi méltóságunk, a szabadságunk ellen történnek dolgok, a szabadság hangsúlyozá- sával. A szabadság valamiért van, nem öncélú, gondoljuk csak végig. Valamiért, adott esetben a jóért. A mi modern világunkra jellemző, hogy mindent ki kell mondani. Hát persze, okkal, móddal, megfontoltan kell mindent kimondani. De nem mindegy, hogy valamit hogyan közlök, hiszen azt nagyon sokféleképpen meg lehet tenni A. T.: Nem is nagyon mérik fel az emberek, hogy mi a következménye ennek a nagyfokú transzparenciának, annak, hogy minden információt kiadunk ma- gunkról… V. A.: Igen. Ez kiszolgáltatottság. Hihetetlen társadalmi nyomás, vagy azt is mond­ hatnám, hogy kommunikációs nyomás van. Nem vagy ember, ha nincsenek kütyü­ id. Nem számítasz, ha nem tudod azonnal a híreket, ha nem jut el valami azonnal hozzád, ha nem vagy jól értesült. Ez valami egészen őrületes formában van jelen.