Page 224 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

222 Határtalan médiakultúra Ebből lehet egy kamasznak sportot űzni, de sehova nem vezet. Itt az értelmetlen­ ség és a céltalanság, és még lehetne sorolni, mi az, ami károsít Egyházunk, a mi közösségünk is ott esik időnként hibába, hogy elkezd jajgatni – nem jajgatnunk kell, hanem mindenekelőtt példát kell adnunk, hogy hogyan használjuk ezeket, másrészt meggyőzni. Most már azt mondom, kiskortól. De ha nincs intelligens anyuka meg apuka, akkor intelligens gyerek se lesz Ez a tyúk meg a tojás esete Ezek mind előkerülnek. A mai fatalok hihetetlenül tehetségesek és érzékenyek ezekre a technikai lehetőségekre. Gyötrelem, én 45-50 év körül tanultam meg a használatukat. A Continental írógépről a szövegszerkesztőre ugrottam, az egyed­ fejlődésnek erre a szintjére jutottam. Titkárom, akit időközben megismertek, Laci azt mondta, főapát úr, te függő vagy. K. A.: Említette a kor felnövekvő fataljainak másfajta szocializációját és hozzáál- lását, ahogy szinte második természetként ezekhez az eszközökhöz kötődnek. A te- levízió, a rádió és az internet mindig hozzáférhető, mindenhol erőszakosan jelenlé- vő zaja, a folyamatos dróton függés, ahogy ön is fogalmaz, lehetetlenné teszi a csendet, ami az önmagunkba fordulás alapfeltétele. Hol találhatjuk meg mégis ezt a csendet? És igényli-e ezt a 21. században felnövő generáció egyáltalán? Rendel- kezik-e a képességgel, hogy befogadja? A bencés regulában az italfogyasztást sza- bályozó részt emeli ki a médiafogyasztásra vonatkozó szabályozás kapcsán. Amennyiben a média egy ilyen mértéktartással fogyasztandó cikk, a telefon, a tele- vízió, a számítógépes játékok és az internet súlyos függőséget alakítanak ki az azo- kat használó gyermekekben? Mit lehet tenni ez ellen? Kiragadható-e egy ilyen fa- tal a virtuális világból? Ki kell-e emelni egyáltalán, vagy nekik ez már lényük része? A. T.: Itt lehetne talán utalni arra is, hogy a bencés regula korlátozza a diákokat valamilyen módon, de hol van a határ? V. A.: Azt gondolom, hogy valahol a helyes közepet kell eltalálnunk. Egyrészt ez a válaszom a feltett kérdésekre. A regula pedig még nem tudott ilyet. A fecsegésről meg a beszélgetésről tudott, de technikai berendezésről, amelyen egymással közöl­ hetünk információkat, vagy bekapcsolhatjuk a televíziót a szobánkban, arról nem. Vagy arról, amikor tiszta életre törekszünk, és a televízióban megjelenik a hirdeté­ sek között váratlanul egy-két pucér néni is... Nekünk, mai szerzeteseknek – de nemcsak a szerzeteseknek, a keresztényeknek is – át kell gondolni azt, hogy mit jelent számunkra a szabadság. Hasznos-e az, gazdagít-e bennünket, boldoggá tesz-e, örömtelivé teszi-e az életünket? Ha használjuk, praktikusan használjuk? Viszont ha állandóan ezen vagyunk, akkor megvan a veszélye a függőség kialaku­ lásának. Erre a következő módon, nagyon röviden válaszolunk. A II. vatikáni zsinat a szerzetesi élet megújításának tanításában rendelkezik arról is, hogy a ko­ lostorok alakítsák ki a saját közösségeik kommunikációs, tömegkommunikációs eszközökhöz való viszonyát. Ez azt jelenti például a mi közösségünkben, hogy