Page 227 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

AntAlóczy tímeA – kocsuBeJ AlexAnder: Interjú Várszegi Asztrikkal 225 Sokszor próbálom elmondani, amit – és ez alapvetően megint nem az én gondo­ latom, hanem humán és keresztény gondolat – az én és a világ viszonyáról gondo­ lok. Az evangéliumban ez úgy van, hogy aki meg akarja menteni az életét, veszítse el azt, és aki első akar lenni köztetek, legyen az utolsó, mindenki szolgája. Aki előre akar jutni, az menjen hátrafelé, a végén kezdje, a többiért adja meg az áldoza­ tot, vagy hozza meg ahhoz, hogy boldog legyen. A világ azt tanítja, hogy teljesítsd ki önmagadat. És ez eltér ettől. Másik evangéliumkép, széles az út, amely a pusztu­ lásba vezet, és a többség azon megy, és keskeny az az út, amely az életre vezet. És hívő lélekként gondolkodva a mindennapokban nem biztos, hogy a keskeny út az örök életbe vezet, és micsoda ajándék! Hanem egyszerűen a józanság a keskeny út, hogy nem iszol meg mindent, nem eszel meg mindent, nem veszel minden hölgyet feleségül, nem akarsz mindent begyűjteni, mert soha nem lesz nyugtod. Soha nem lesz megállásod és békéd. Mert mindig kapni akarsz, és tele a markod, nem tudsz a személyes értékek elé másként odaállni. Ezek erről szólnak. Ha meg tudunk feled­ kezni magunkról, akkor az örömünk belül adatik. Szent Ágoston egyházatya, sok­ szor idézik tőle, az egyház történelmét meg a világnak a történelmét is egy motí­ vumra fűzi, a szeretetre. „Amor sui usque ad contemptum Dei”, az önszeretet az Isten megvetéséig, tehát hogy az egómat addig dagasztom, hogy nemcsak hogy a másikat felejtem el, hanem a legfőbbet is elfelejtem, megtagadom. És „amor Dei usque ad contemptum sui”, az istenszeretet egészen az önmagunkról való elfeled­ kezésig. Ez a fordított út, a keskeny út. A rácsodálkozásnak az útja, amit aztán úgy egészít ki a Vallomások könyvében, hogy magadért teremtettél bennünket, Iste­ nünk, és nyugtalan a mi szívünk, amíg Benned a nyugalmát meg nem találja. A végső cél, hogyha él az emberben, akkor azért hajlandó üres maradni, hajlandó áldozatot hozni, hajlandó bizonyos dolgokról lemondani, és nem állandóan telítőd­ ni, és így kapja meg a szíve nyugtalanságára a választ, amely a teremtésben nem lehet más, mint az, hogy a teremtett lény, az ember a Teremtőben találja meg végső célját, élete értelmét és a kiteljesedését. Ez ilyen nagyszerű, egyszerű gondolat. A. T.: És mi van azokkal, akikhez ez nem jut el…? V. A.: Komoly kommunikációs probléma. És ez egy komoly civilizációs és kultu­ rális probléma, hogy ma, most Magyarországon nem ismerem például a holland társadalom összetételét, de mi Magyarországon egy nagyon vegyes civilizáció, kultúra részei vagyunk. Tételezzük fel, hogy többségünkben tudunk írni, olvasni. Nekem már itt is vannak problémáim. Jobban tudunk nézni és hallgatni. Hogy ho­ gyan észleljük a világot? A világ könnyebben jön hozzánk, e-mailezünk, pdf-ben küldünk ezt-azt, képeket vagy híroldalakat böngészünk, tájékozódunk. Ennek a kultúrának egyrészt a nívója különbözik, másrészt a természete. Milyen egysíkú és elviselhetetlen lenne, ha mindig barokk zenét vagy Bartók zenéjét közvetítenék. De ez a legkevesebb. Ez a világ, a mi világunk, az e világi, amely gazdálkodik és a produktumait el akarja adni, bármilyen jellegű legyen az a produktum, az üzlet­ re, a nyereségre, a haszonra megy. Ennek a céljai az embert nem mindig nézik.