Page 232 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

230 Határtalan médiakultúra sítsa, újra meghonosítsa. És a mi világunknak van egy olyan veszélye, hogy – a pá­ pánk is ezt ostorozza folyamatosan – ha a pénz eluralkodik, és minden csak a merkantil szemléletnek van alávetve, akkor igen alacsony nívóra zuhanunk. Mert a tömegek így irányíthatók. Egy olvasó, egy író, egy kritikus, saját bensejére is f­ gyelő embert nem lehet úgy irányítatni, ahogy a politikusaink szokták, hogy glo­ bálisan hülyének nézik a másikat. Mert egyébként akkor nem lesznek forradalmak, csak gazdasági mozgalmak. A nagy veszély az, hogy mindenki Barbie babát vesz – „Fabulon a bőre őre, ezt kell kenni minden nőre”, mondták, mikor katona vol­ tam. Az üzlet meghatározza az ízlésünket. Ezután bemész a boltba, és spontán módon már Fabulont veszel, mert annyit hallottad. Az emberben keletkezik egy szaturálódás, egy telítettség, amikor mást akar. Nem tudom, hogy ez milyen mé- retekben, hogy és mint fog megtörténni. Lehet, hogy ez az öreg Európának és a merkantilizált amerikai társadalomnak nagyon komoly probléma, de ott, ahol a mindennapi kenyérnek a gondja van, mások a gondok, és másképp fognak hozzá­ állni ezekhez a kérdésekhez. Nem így működik a világ, Alexander? K. A.: Visszautalnék egy korábbi gondolatára. Említette, hogy a most felnövekvő generációt sokkal könnyebben meg lehet fogni képekkel, gyorsan villódzó informá- ciókkal. Közvetlenebbé, egyszerűbbé, fogyaszthatóbbá kell a nyelvezetet is tennie, akár a szent szövegek magyarázatánál is, mert csak így lesz befogadható. Ha a fa talok csak a fogyasztható, könnyen befogadható információt és kultúrát kapják, akkor nem lesz egyre szegényesebb az absztrakciós készségük és az elhatározásuk arra, hogy jobban elmélyedjenek egy-egy dologban? Hogy tényleg nekimenjenek egy eredeti szövegnek, legyen az akár egy bibliai vagy flozófai szöveg, és gondol- kozzanak rajta, vagy át tudják ültetni másfajta gondolatokra mindennapi tapaszta- lataikat? Tehát nem egyszerűsíti és teszi földhözragadtabbá az embereket, ha csak ezt kapják? V. A.: Az emberek sokfélék, az igények is, és ez hallatlanul szimpatikus. Persze én kiváltságos helyzetben vagyok itt, mert a mi gyerekeink válogatott gyerekek. Nem mondom, hogy itt a ferencvárosi, egyszerű gyerekekkel találkozom, bár azért hi­ szek a gyerekek eredendő tisztaságában vagy romlatlanságában. Én azt látom, hogy hihetetlen igényes fataljaink is vannak, akik ezzel nem érik be. A születetten érzékenyebbek, intelligensebbek, igényesebbek – és ehhez nem is kell olyan na­ gyon sokat tanulni – túl fognak ezen lépni. És akkor az is lehet szimpatikus és vágyott a környezetünkben. Itt mindig kellenek olyanok, akik tiszta forrást tudnak nyitni, akik mécsest tudnak gyújtani, és az emberek odafordulnak feléjük. És ak­ kor megint el lehet indítani egy pozitív folyamatot. Változik, néha szinte teljesen kihal bizonyos területeken az emberi kultúra, de én azt gondolom, az ember kultúrlény, bennünk van, hogy kultúrát teremtünk. Ha egyszerűbb is, ha gazda­ gabb is, de igényünk van rá, megteremtjük magunk körül. Ez nem fog kiveszni. Ha igen, hát akkor állatok leszünk, már bocsánat, le fogunk épülni!