Page 235 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

AntAlóczy tímeA – kocsuBeJ AlexAnder: Interjú Várszegi Asztrikkal 233 A közelmúltban például meghívtam a diákokhoz a korábbi ENSZ-nagykövetün­ ket, Kőrösi Csabát. Hallatlanul kellemes, intelligens ember. Csurig megtelt az elő­ adóterem, apraja-nagyja ott törte magát, és hallgatta a nagykövet urat. Született pedagógus, nagyon jól beszélt. A diplomácia szó magyarázatát például a követke­ zőképpen vezette le: fölszállok a buszra, meglátok egy csinos nőt, kapcsolatba sze­ retnék vele lépni, és azt kell kitalálnom, hogy ha őt megszólítom, vajon hogyan reagál. Szenzációs volt. Képzeljék el, ha ezt úgy kezdte volna, hogy amióta az ember él, mindig volt diplomácia. Eztán, azt kell mondanom, hogy Savonarola nem mondott olyan kemény dolgokat Firenze elhájasodott polgárainak, mint ő a gyerekeknek. Azt mondta, hogy fúk, a globális felmelegedés problematikája, a ke­ nyér problematikája, tehát a világ élelmezésének a kérdése nagy gondot okoz ne­ künk. Semmi szép és hamis reményt nem mondott, csak azt, hogy fúk, a ti felada­ totok lesz erre felkészülni. Mert ez a világnak és nekünk is igen nagy probléma. Ők a modern kor prófétái, akik szelíden vagy keményen, nem riogatással, de meg­ próbálják a gyerekek szemét felnyitni arra, hogy az életünk tartalma nem a körü­ löttünk való hacacárétól függ. Persze a mindennapi kenyér kell, de nem csak ke­ nyérrel él az ember. Valahol erre kell tanítanunk apraját-nagyját, hogy nem csak kenyérrel él az ember. Mert az örömünket, a boldogságunkat nem itt találjuk, ha­ nem például abban, hogy mennyi öröm, mennyi luxus van az emberi kapcsolatok­ ban. Ezt ki kell aknázni. Ha nem tudjuk, mert önzőek vagyunk és elakadunk min­ dig félúton, azért van, mert nem tudunk közelebb lépni a másikhoz… A. T.: Az Ön életében milyen szerepet játszanak az egyes médiumok? Mi változott az elmúlt években? Mi az, ami a munkájában különösen segíti? Volt-e bármilyen külső kényszer, ami miatt elkötelezte magát a legújabb eszközök használata mel- lett? V. A.: Úgy mondanám, a szolgálat is megkívánta, de önként vállaltam, és semmi­ féle riadalom nincsen bennem, sőt időnként lázadok a környezetemben, mert azt hiszitek, hogy én már öreg vagyok az új technológiához. Nekem is tessék a Skype- ot beszerelni. Ne rajtam spóroljátok meg. Szóval ilyen lázadásaim vannak. Ez na­ gyon konkrétan azt jelenti, hogy ott van a dolgozószobámban a laptop, amit nap mint nap használok, amit el is viszek magammal, ha elutazom A közösség iránti felelősség azt kívánja, hogy mindig elérhető legyek, ez a felelősségem, a hivatá­ som. Fontos, hogy a környezetem tudja, hogy hol vagyok, azt is tudja, hogy mit csinálok, és elérhető legyek számukra. A szövegszerkesztő pedig egy hihetetlen, nyugodtan mondhatom, nélkülözhetetlen eszköz számomra. A levelezésem – a hi­ vatalos is – mind-mind benne van a gépemben, az összes címem, az e-mail címek, minden prédikációm, minden olyan írásom, amit készítek, amin éppen dolgozom. Ez megint csak hihetetlen Felkérnek egy írásra, fölírom a címet, elmentem, jön egy gondolat, beírom, írom a másikat, párhuzamosan több mindenen tudok dol­ gozni. Ha ülök rajta, nem mindig sikerül. A házon és az iskolán belül is, egészen a diákokkal való kapcsolatig nélkülözhetetlen, illetve nagyon fontos az e-mail. Mert