Page 231 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

AntAlóczy tímeA – kocsuBeJ AlexAnder: Interjú Várszegi Asztrikkal 229 A. T.: Alapérték. Engem talán kicsit konzervatív tanárnak tartanak, mert… V. A.: Mert Tímea könyvekkel jelenik meg az órán…. A. T.: Igen, én beviszem a könyveket az óráimra is, hogy legalább egyszer lássák, miből is olvasnak digitalizált részleteket. Mert ma már szinte minden digitalizálva van számukra. V. A.: Igen, minden. A. T.: Mit gondol egyébként a nyomtatott könyvek és az e-könyvek viszonyáról? Számít a hordozó (a papír, az illat, a tapintás), vagy fontosabb az e-könyvek által kínált praktikum és környezettudatosság? A könyvek olvasásakor csak a gondolat a fontos, vagy a hordozó eszköz is? V. A.: Nagyon mellbe vág a kérdés, nagyon tetszik. Ezek nagyon reális problémák, de azt gondolom, hogy az olvasás valahol intellektuális és esztétikai igény kérdése. Van egy iPadem, egy ilyen hordozható kütyüm, és ha velem van, olvasok belőle, a híreket is olvasom. Mert az ember ki akarja használni az időt. De nekem könyv kell ahhoz, hogy igazán elmélyülten vagy szeretettel tudjak olvasni, gyönyörkö­ döm, az egész egy összbenyomás. A szerzetest könyvvel a kezében szokták ábrá­ zolni, meg a keresztényt is. Hiszen a Biblia ellenére nem azt mondjuk, hogy mi egy könyvvallás vagyunk, mert az élő ige van belefoglalva, de mégis csak könyv­ ben fogalmazzuk meg. A fatalokban több is van, ami tiszteletre és szeretetre méltó: nyíltságuk, őszinteségük – de azt látom, hogy ténylegesen az otthon, a csa­ lád a meghatározó. Milyen értékekre hívják fel a fgyelmet, mit gyakorolnak a csa­ ládban… Milyen példát látnak ott. A. T.: Igen, de egyre kevesebb az olyan család, ahol a könyvolvasás, a könyv sze- retete egy intellektuális gyakorlat. Honnan hozzuk majd ezt a praxist? A társadal- mi tudat szintjén már biztosan nem érték. V. A.: Tímea, azért gondoljunk arra, hogy az ember alapvető igénye a változatos­ ság. Ha most egy nemzedék elment, kilengett ebbe az irányba, és ezt mutatja a statisztika is, akkor jön majd egy következő nemzedék, amelyik megint ezeket az értékeket fogja keresni. Gondoljunk az írástudásra. Az írás az egy hihetetlen, ön­ magunkat gazdagító képességünk. Ha kellő időben elsajátítjuk, akkor az mindig egy rendkívül fontos módja lesz az önkifejezésnek, és akkor is működik, amikor az elektronika nem A. T.: Mindig az a félelmem, hogy elromlik valami… Kiszolgáltatott vagyok. V. A.: Igen. Azt gondolom, hogy ez fuktuál. Nem elit szemléletből, de hajlok arra, hogy a humán intelligenciának igénye, hogy ezeket az értékeket átmentse, tudato­