Page 228 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

226 Határtalan médiakultúra Önti azt, ami olcsó, ami szórakoztató, ami adott esetben félrevisz. Ez a természete. Ha megnézzük a magyar társadalmat, akár csak a médiumainkat, ezek egy bizo­ nyos százaléka – nem tudnám felmérni, hogy mennyi – biztos, hogy hasznos, érté­ kes, szép. De hányan nézik ezt? Az olcsóbb, a bóvli, a közérthetőbb és néha a kö­ zönséges az, ami érdekes. Tehát megint ott vagyok, hogy a család, az intelligencia, a fnomság, a belső késztetésnek a kérdése az, hogy mire vagyok érzékeny. Csak könnyebb műfajra, vagy fogékony vagyok másra is, és jobban odafgyelek. Ez na­ gyon bonyolult dolog. Az egyház pechjére vagy szerencséjére 2000 év távlatából indul. Ha az evangéliumokat, a kommunikációnak a tárgyát, anyagát nézzük, vala­ hol roppant egyszerűek, és ezért terjedtek el gyorsan kezdetben. Igen ám, de ezt a tartalmat az évszázadok során egy szellemi, spirituális és kulturális, nyelvi hagyo­ mány megterhelte Mert ennek segítségével közvetítjük Most ott tartunk, hogy a szavaink érthetetlenek az emberek számára. Néha a legjobb szándékkal is, de egy­ szerűsíteni akarok, közérthető szavakat akarok használni. Mondok néhány példát. Mi lelkesen beszélünk arról, hogy az Isten Atya, de most mit csináljon az a drága kisgyerek, aki nem ismerte az apukáját. Tehát alapélménye nincs arról, hogy milyen az, amikor az apukám megölel. Papolhatok én, neki valami mást kell ki- találni. Ez egy alapkérdés. Testvéri szeretet. Világéletében elkülönült egyke volt. Elfuserálták, úgy szokták mondani, mert elkényeztették. Nincsenek meg az alap­ érzékenységei, a szenzoriuma. Akkor jön az anyaszentegyház, és azt mondja, ke­ gyelem. Hát azt eszik vagy isszák? A. T.: Tehát nehéz alapélményekhez kötni, mert nincsenek alapélmények. V. A.: Hihetetlen nehéz helyzetben vagyunk, és gondban vagyunk magával az evangéliummal, amit nekünk hirdetni kell, mert például azt mondja Jézus, nézzé­ tek a mezők liliomait, az ég madarait. Amikor Jézus ott, abban az izraeli, szentföl­ di környezetben vagy kint a szabadban ezt mondta, az emberek tudták, miről be­ szél. Vagy például az nagyon fontos volt, hogy vezet-e a sivatagba út, kitaposott út. Ez egy kulcsfogalom, a kereszténység is tulajdonképpen egy új út az emberek szá­ mára. Akkor az „elveszett drachmát”, most azt mondanám, hogy az elveszett tíz- ezrest keressük, tehát mindezt aktualizálni kell, mert föl se fogjuk. Mindig ma­ gyarázni, interpretálni kell. Vagy nézzük például azt az allegóriát, hogy a pap vagy az Isten jó pásztor. Hát birkát se látott az a szegény gyerek, talán csak a tele­ vízióban! Harminc vagy negyven évvel ezelőtti élményem, hogy egy pannonhalmi diák Ravazdon látott először élő disznót. Pesti gyerek volt. Hát Pesten, a Körúton nem láthatott ilyent. Ő addig csak tányéron látta a disznót, és az teljesen más. A mi családunk több részből állt. Több helyen laktak a családtagok, és az unokaöcséim Balatonfűzfő gyártelepén éltek, ahol a lakásuk születésüktől fogva központi fűtéses volt. Amikor a gyerekek nődögéltek és eljöttek hozzánk, nálunk láttak először élő tüzet a kályhában. Ezek csak a sántító hasonlatok. Nekünk azt kellene elmondanunk az embereknek, hogy az Isten szeretet. Tisztáznunk kell, mi