Page 233 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

AntAlóczy tímeA – kocsuBeJ AlexAnder: Interjú Várszegi Asztrikkal 231 A. T.: Egy kortárs irodalmi mű kérdésével élve, „Mit remélhet a Földön az emberi- ség számára a gondolkodó ember elmúlt évmilliók tapasztalatai alapján?” 2 V. A.: Azt, hogy el tudunk mondani szomorú tapasztalatokat is, nem? De hát any­ nyi csodálatos pozitív tapasztalat is van. A. T.: Azért is olyan jó Önt hallgatni, mert rendkívül optimista. K. A.: Az örömhírt hordozza… V. A.: Amilyen objektív tapasztalataim vannak, annak alapján sírni tudnék, de nem erről van szó. Tessenek meggondolni ezt Pannonhalma vonatkozásában. Ép­ pen a napokban mondtam a gyerekeknek – mert turistavezetőket képeztünk, és nekem az volt a feladatom, hogy a bencés közösség formációjáról, mai életéről be­ széljek a fúknak –, hogy azért jöttem el, mert ha a turisták kérdezik, hogy láttá­ tok-e már a főapátot, akkor el tudjátok mondani, hogy beszéltünk is vele. A gyere­ kek is nagyon élvezték, és ha az ember jól tud dumálni, bocsánat a stílusért, akkor fgyelnek rá. Hiszek abban, hogy ha formában vagyok és rákészülök, akkor tudok olyan szórakoztatóan beszélni, hogy még a gyerekek is nevetnek rajta, és odaf­ gyelnek. A gyerekeknek mondtam, hogy nézzétek meg az embereket, sírnak-rínak reggeltől estig. Az anyaszentegyház is. Most ha én Pannonhalmát meggondolom, 996-ban, az első évezredben, amikor letelepültek ide a bencések, mit gondoltok, mennyien voltak? Négyen. Nem tudunk többről. De lehet, hogy még az a négy se volt meg. Itt puszta és kietlen volt minden. 1639-ben, amikor a török itt mindent elpusztított, III. Ferdinánd kitalálta, hogy van egy magyar Heiligenkreuzban itt az osztrák ciszterci kolostorban, s abból kéne bencést csinálni, hogy Pannonhalmát újraszervezzék. Így is lett. Ideküldi Pálffy Mátyást, kilenc bencést szed össze a királyi Magyarországról. Mert a török pusztította vidéken egy darab se maradt, és kilenc emberrel indul újra, neki a barokk kornak, tehát a következő századoknak. Pannonhalma felépül, és akkor jön II. József, ő jót akar, csak kétbalkézzel, és megint szétszórat bennünket. 1802-ben harminckilenc bencés öregúr alkotja a ren­ det, akik nem vettek fel újabb szerzeteseket. Ezzel vége a szerzetességnek, a király feloszlatott bennünket. 1950-ig 300 szerzetes lesz itt, akik Pannonhalmához tar­ toznak. Akkor beüt a szocialista bomba, szétrobbant bennünket, és még mindig itt vagyunk, nem azokból, hanem újak, most kilencvenen. Ez nem mind Pannonhal­ ma, de Pannonhalmához tartozó magyar bencés kongregáció. Még a történelmi keserveink is vigasztalóak. Hát hol van ez a négyhez meg a harminckettőhöz, még mindig kilencvenen vagyunk! 2 Kurt Vonnegut: Macskabölcső. Ford. BorBás Mária. Budapest, Maecenas, 1997, 235.