Page 238 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

236 Határtalan médiakultúra gom van, beállít valaki, és azt mondja, atyáé a délutánom. Mi ilyen kapcsolatban vagyunk. Nem azt mondom, hogy mind a 330 diákkal. De az elmenők rendszere­ sen visszajárnak, és pontosan azért, mert itt valami közösség működik. Itt arról van szó, hogy a nevelésben az igény megjelenjék, és ahová kerül, ahová leeresztik, a földnek bármelyik sarkába, ott maga körül ki tudja ezt a kommunikációs környe­ zetet alakítani. Nem feltétlenül itt kell ezt gyakorolnia, itt csak az igényre tanítot­ tuk meg. Meg az értékére. Ott kell ezt megteremtenie, gyakorolnia, ahová kerül. Általában addig jár vissza – mert igénye van rá –, amíg ott nem tudja megteremte­ ni magának, vagy nem találja meg ezt a közösséget. Nekünk olykor az a felada­ tunk, hogy egy innen például Budapestre kerülő vidéki fatal esetében ne csak an­ nak örüljünk, hogy bekerül az egyetemre, hanem közösséghez segítsük őt. Minden kényszer nélkül, de nagyon fontos, hogy legyenek egyetemi keresztény közössé­ gek. Nem biztos, hogy ott ideális hely, illetve helyzet lesz rá, de meg kell próbálni azt megteremteni. A lényeg, hogy ne magányosan kallódjunk. Az ember társas lény, közösségre, kommunikációra született. K. A.: Ezzel együtt, hogy társas lény, önmagában kell keresnie a boldogságot, ha valóban meg akarja találni. Ha jól emlékszem, szintén a már említett flm által inspirálva gondolkoztunk ezen. Ön említette, hogy az idelátogatók, az itt kopogta- tók azok a felebarátok, akik előtt nyitva kell állnia a kapunak. Azt is mondta, hogy Ön önmagából ad egy darabot nekik. Ezzel segíti őket hozzá, hogy az ő életük jobb legyen. És fordítva. Ha valaki első akar lenni, akkor először másokért te- gyen. Mintha ebből a világból vagy a korszellemből ez a hozzáállás, a keskeny út, ahogy mondta, példátlan módon hiányozna. De a küldetés, amit említett – hogy aprajának-nagyjának meg kell tanítani –, mire vonatkozik e két lehetőség közül? Arra-e, hogy ez a nemesség, ez a szikra mindenhol elő fog törni az emberekben, és ezért meg fog szűnni az igénytelenség, a lelki igénytelenség és a veszélyek kor- szaka, vagy éppen ezekben a Pannonhalmához hasonló bárkákban kell ezt az özön vizet átvészelniük az értékeknek? V. A.: Ez most nem pont Pannonhalma. Azért a magyar társadalomban nemcsak Pannonhalma van, hanem számos különféle közösség. Egy jól működő golfklub is nagyon jó, mert ott is kommunikálnak. A lovagló-, a szikvízklub vagy éppen a lo­ vagrend. Mi most egy irtózatos hiányra próbálunk válaszokat adni. A keresztény válasz tradicionális, következetes, és évszázadok óta fennáll. De gondoljunk megint a magyar társadalomra. A berendezkedő szocializmusnak az egyik legna­ gyobb bűne az, hogy mindazt, ami személyes, ami közösségi volt, annak a szálait átvágta. A hálózat szálait. Más szálakat épített ki. Miután eléggé kiégtünk társa­ dalmilag és minden vonatkozásban, egy igény jelent meg. Nézzük meg, hogy hány szakszervezet, párt, kis egyházi szervezet, ifjúsági csoport, golfklub, lovagrend, sárkányos lovagrend és hasonló jön létre. Ezekre mind olyanként tekintek, mint az igénynek és a vágynak megfelelő csoport alapítása vagy keresése, illetve annak a