Page 243 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

Kocsubej AlexAnder „Itt van a levegőben, és kész. Van.” Interjú Horn Györggyel, az Alternatív Közgazdasági Gimnázium iskolaalapító pedagógiai vezetőjével * A különböző médiumok jelenléte, alapvető jelentősége az internet megjelenésével és elterjedésével tetőpontjára hágott az elmúlt években. Lassan gimnáziumba jár a generáció, akik az anyatejjel szívták magukba a közösségi médiát. Mennyire tűnik másnak a generáció nyelve és gondolkodása? Milyenek a netbennszülöttek? Az ember embernek születik, az egyes generációk között nincsenek radikális kü­ lönbségek. Negyven éve vagyok a pályán, az a tapasztalatom, hogy az életkorból adódó sajátosságok minden generációban nagyon, nagyon hasonlóak. Ostobaság­ nak tartom az „ezek a fatalok”, meg a „romlik a világ” jellegű megközelítést. Tény, hogy a mai világ, különösen az éppen most középiskolába járók, a 21. század gyermekei és az idősebbek között nagyobb az életkori különbség, mint ami az elő­ ző generációknál érzékelhető volt. Amit alapvetően az magyaráz, hogy az internet világa megváltoztatta a gyerekek világhoz való viszonyát. Az embert, amikor megszületik, nagyon kicsi világ veszi körül. Nagyon szűk információs bázisa van, és az csak lassan bővül. Az első az anyuka, aztán az apukát látja, akkor rámoso­ lyog a papára, aztán a nagyszülőkre, aztán fölé rakják ezeket a hintázó „franckari­ kákat” – és így tovább. Nagyon lassan nyílik ki a világ. A kiságyból, a szobából aztán ez tágul tovább. A tizenéves kor, amit ma a világ kamaszkornak hív, nagyjá­ ból a tizenkét és tizenhat-tizenhét éves kor közötti időszak, amikor középiskolába járnak a gyerekek. Az öntudatra ébredés, a világ tágabb felfogásának az időszaka, amiben ez az elképesztő információhalmaz hirtelen zúdul rájuk, s nem igazán tud­ nak vele mit kezdeni. Azt hiszem – nem vagyok benne biztos, még nem látom eléggé –, az internet megzavarja a felnövekedés normális folyamatát, azt, ami az elmúlt 500 000 évben kialakult az emberré válás folyamata során. Tudjuk, például a történelemből, de nemcsak a történelemből, hanem a kialakult rítusokból is, hogy 12-13 éves korra tették régen a felnőttkor határát; valószínűleg most is így lehetne, de számos társadalmi és egyéb ok megzavarja a folyamatot, gyorsít és las­ sít egyaránt. Míg korábban az információs világ nem avatkozott bele a felnövés e fázissorozatába, most a gyerekek egyszerre csak korábban találkoznak olyan in­ * Budapest, 2015. február 13.