Page 244 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

242 Határtalan médiakultúra formációkkal, amelyekre eddig nem volt szükségük. Másrészt, a közösségi háló alapvetően átalakította az iskola szerepét is. A tömegiskola a 19. század végén jött létre. Akkor, amikor az addig homogén életet a 19. század polgári világa szétbom­ bázza. Addig mindenki az, aminek születik, tehát a gróf grófnak, a király király­ nak, a jobbágy jobbágynak. Nincs olyan, hogy munkaidő, szabadidő meg közössé­ gi idő, hanem egyféle élet van, ezt veri szét a polgári társadalom. Lett munkaidő és szabadidő, a gyerekek dolgozni járnak a munkahelyükre, az iskolába. Az iskolát a 19. századi kapitalizmusra alkotja meg az állam. Az angolszászoknál többnyire egy közösség; Párizstól Moszkváig a kontinensen pedig az állam létrehozza a maga „oktatás-végrehajtási” intézeteit, és előírja, hogy mire van szükség: írni, ol­ vasni, számolni. Tanterveket csinál, úgy épít iskolát, mint laktanyát, mert ahhoz ért. Megcsinálja a maga iskoláit, amelyekben tanít. A korabeli tudományokat ren­ deli hozzá a tantárgyakhoz, felépíti a folyosókat, kitalálja a tantermeket. Azt, hogy hogyan nézzenek ki, az építészeti normáikat – például ebben az 1911-ben épült házban is 66 négyzetméter egy normál terem. Ezek mind-mind egy meghatározott paradigma mentén kitalált rendszer koherens részei. Egy teljesen új szakasz indul el a 19. században, és így működik ma is. Pedig a 21. század eleji vagy 20. század végi új helyzet újra felborított mindent, a közössé­ gi média mindent jelen idejűvé tett. Most, egy olyan világban, ahol az információ közvetítése nem az iskola dolga, az intézmény már nem tud magával mit kezdeni, mert minden éppen akkor van, egyidejűvé vált a világ. Ha bárhol a világban törté­ nik valami, az egyszerre itt is történik. Ezért van az, hogy a konzervatív emberek­ ben különösen erős a „romlik a világ” életérzés, az érzés, hogy itt rettenetes nagy baj van. Itt összedőlt minden. Persze, a konzervatívok valamelyest mindig is így voltak ezzel, de nem ilyen mértékben. Nagyon sokan érzik úgy, hogy összedőlt a világ. Most különösen élesen kerül elő, hogy „elsüllyedt, felrobbant, kidőlt, elütöt­ te, havazott, sütött a nap, árvíz volt…”, ezek mind egyszerre vannak jelen, és ami ennél még tovább bonyolítja a dolgokat, hogy lehet rájuk reagálni. Az ’50-es évek­ től a televízió is nagyon sok információt közvetített a tágabb világból (főleg Ame­ rikában, ahol a baby boom gyerekeit a televízió gyerekeinek is hívták), de ott azért a szerkesztőségek rendezték az információt. Most ilyen nincsen. Most minden azonnal odaérkezik. Szerintem ez nagyon komoly veszély. Most itt tartunk, pedig számomra nagyon örömteli a világ ilyen típusú változása A jelzett veszély ellené­ re szeretem a közösségi médiát, még akkor is, ha én csak netbevándorló vagyok. De inkább azok közé a szerzetesek közé tartozom, akik megpróbálják megérteni a ’bennszülötteket’, és próbálnak velük együtt élni. Mert nagyon érdekesnek látom ezt a világot. A probléma az, hogy nem nagyon tudjuk, mi történik. Úgy gondo­ lom, hogy valami olyasmi történik, mint a 19. század elején az ipari forradalom­ mal vagy a 20. század húszas–harmincas éveiben az elektromos árammal, a hang­ rögzítéssel meg az autóval. Hogy a mobilizáció hasonlóan radikálisan változtatta meg a világot, és most ugyanez fog történni, de még nagyon az elején járunk. In­ nen még nem látni, mi minden következik.