Page 249 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra
P. 249
kocsuBeJ AlexAnder: Interjú Horn Györggyel 247 meg lehet mondani – megfelelő információ birtokában – a következő cselekedetet. Félelmetes analógiája, hogy egy Lewis Fry Richardson nevű, az első világháború idején élő meteorológus-polihisztor azt találta ki, hogy ha kellő információnk van, akkor meg tudjuk jósolni az időjárást. Elkezdett éveken át időjárási adatokat gyűj teni, és ebből keletkezett aztán az időjárás-előrejelzés. Statisztikai adatokból, hogy hogyan működik másnap, harmadnap. Nagyon alacsony pontossággal tudta ezt megcsinálni, de most már tulajdonképpen ugyanennek az elvnek az alapján az in ternet világa, a hálózat tényleg meg tudja mondani, sokkal kisebb hibaszázalékkal, milyen idő lesz holnap, holnapután, azután. Ha az időjárást – mondja Barabási – meg tudjuk előre állapítani, ugyanilyen információs halmazzal meg lehet állapítani az emberek viselkedését is. Az egész kötet arról szól, hogy bizonyos kivételektől eltekintve az emberek cselekedeteinek több mint nyolcvan százaléka pontosan ki számítható. Ezek alapján nagyon precízen meg lehet mondani, mi fog történni ve lük másnap vagy harmadnap. Itt van ez az ugrás, amiről beszéltünk, az internet világában, az információ vi lágában; nekünk most az a dolgunk az iskolában, hogy a meglévő információs rendszert eszköztudássá alakítsuk. Nálunk a gépírás kötelező tantárgy, a gyerekek eleinte nem szeretik, később mindenki rajong érte. Sőt nagy bánatomra nem egy volt diákom, amikor előkerül az AKG, találkozunk, nekem meg másnak is el mondja, hogy a leghasznosabb dolog az AKG-ban a gépírás volt. Szomorú vagyok, hogy ez a leghasznosabb? – kérdik. Pedig vakon gépírni az milyen rohadt jó! Tu lajdonképpen erről van szó: eszköztudást ad valami mellé. Akkor ehhez kell talál nunk eszközöket. Melyek ezek az eszközök? Vegyük sorra. A kapcsolatteremtés. Az önérdek-érvényesítés. Az együttműködés. A viselkedések millió és millió for mája. Ezeket gyakorlással el lehet sajátítani. Ezt szolgálják az AKG projektjei. Évente négyszer, a témahéten olyan feladatokat látunk el, amelyeket egyébként az iskola nem. És mit látunk? Hogy ezek azok a programok, projektek, cselekedetek, amelyek a leginkább beépülnek a gyerekek további életébe, felnőtté válásukat kö vetően. Ez egy Kolumbusz tojása. Ha bárki visszagondol a középiskolás életére, akkor a meghatározó emlékei és élményei majdnem mindig az olyan típusú tevé kenységek, amelyek nem az iskolához, illetve amelyek annak a délutánjaihoz kö tődtek. Színjátszó körbe járt, a kézilabdacsapat tagja volt, osztálykirándulás volt, amikor átverték a tanárokat. Amikor együtt elmentek berúgni. Sorolhatnám. Én még nem láttam tizenöt éves érettségi találkozón könnybe lábadt szemű embereket a matekórára emlékezni. De arra, hogy mi történt velük az első élményeik során, arra igen Most a projekt tulajdonképpen ez, és ezt nagyjából mindenki tudja, mégsem épül be az iskolába, mert ehhez túl stabil és nagy a rendszer. Amelynek épületei vannak, tanári végzettséggel rendelkező pedagógusai vannak, tantárgyai vannak, tankönyvei vannak, feladata van. És ráadásul a mostani kormány sajnos újra erre felé tereli a dolgokat, de nem csak ők a hibásak. Hanem ez a rendszer, amely már annyira halott, hogy már a lélegeztető gépek sem mozgatják. Az iskola az általa
