Page 251 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra
P. 251
kocsuBeJ AlexAnder: Interjú Horn Györggyel 249 Amit Ön eszköztudásnak nevezett, vagyis a tanulás/tanítás izgalmasabb részét – ami alapvetően a társas interakciókra és a projekt jellegű munkára, valamint az információnál valamivel összetettebb készségek fejlesztésére vonatkozik – nagyon erősen az iskolán belüli élet határozza meg. Ez nem fenyegetett a képernyőn túli világtól, amely kirántja, az életterek helyett kiragadja és ugyanabban az online faluban tartja a gyerekeket folyamatosan? De, nagy a kockázata. A polgári társadalom eleve személytelenít. A joguralom, a normativitás személytelen dolgok. Az árutermelés az emberi viszonyokat dologi, piaci viszonyokra egyszerűsíti. Olyannyira, hogy az emberek között is azáltal tesz különbséget, hogy kinek mije van, annyit is ér. A komoly probléma az, hogy ezt a társadalom így is gondolja. Akinek vagyona van, az a jó ember. A lepusztultak, a homelessek… hát van, aki segíteni akar nekik, de alapvetően elfogadjuk ezt a status quót a polgári társadalomban. Mármint azt, hogy nagyok köztünk a különb ségek. Az a kockázat, hogy ez tovább személytelenedik. Ez benne van a rendszer ben. Ezért lesz mégis fontos, hogy az iskola képes legyen megújulni, teljesen más paradigma mentén, mert ezt a közösségi tér funkciót, az együttlétet, a valahova tartozást erősítheti ahhoz képest, hogy ott a külvilág, és a síkban látható, idővel aztán persze biztos térben is megjelenő internet világa. Az iskola lehetne a virtuá lis világ alternatívája, a dologi világ, a személyes, közösségi kapcsolatok színtere, a valódi világ. Ez a síkban, idővel térben is látható világ nagyon sok ponton egyszerűsíti az egyébként bonyolultabban elvégezhető feladatokat, azaz bizonyos feladatok ellátá- sára nagyon hasznos. De emiatt sok ponton azt is állítja magáról, hogy képes tel- jes értékű helyettesítője lenni például egy szemtől szembeni beszélgetésnek, egy csoport összetételének akár rövidebb, egyszerűsített megoldásokkal, alternatívája lehet egy könyv elolvasásának vagy egy oktatási intézmény elvégzésének, akár- minek. Azok, akik ezt ismerték meg természetesként, könnyen elfogadhatják ezt a megközelítést. Kérdés, mi az, ami miatt mégsem tudja mindezeket helyettesíteni? Vagy csak úgy érezzük, hogy nem tudja, holott valójában képes rá? Attól félek, igen. Gondoljunk például arra, hogy ma már van világbajnokság, fut ballbajnokság a gépen. Lehet focizni, győzni és veszteni a számítógép előtt, vérre menő küzdelmekkel, rendes nemzeti bajnokságokat, Európa-bajnokságokat, világ bajnokságokat tartanak, van világszövetség… Attól félek… Az e-sport nevű jelenség… Igen. Pontosan. Korábban idéztél engem azzal kapcsolatban, hogy az iskolának lassítania vagy segítenie kell ezt a folyamatot. Nos akkor valami olyasmire gondol tam, hogy igen, arra kell az iskola, hogy az emberi lét alapvető feltételeire, a sze mélyes kapcsolatokra, a közösségi létre, a közös élményekre segítsen fókuszálni.
