Page 256 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

254 Határtalan médiakultúra amely tényleg azt kezeli értékként, ami érték. Tehát hogy nem olyan menő már tizenegyedikben sem az izomagyú, a jó labdarúgó, vagy akire buknak a csajok, hanem kezd átalakulni a dolog. Mire elérünk a végére, addigra egy számomra szimpatikus társadalom képe rajzolódik ki a végzős évfolyamokban. Ahol a keve­ sebbet teljesítő – és a teljesítést nem a tantárgyakra értem – tényleg perifériára ke­ rül. Egy önző gyerek, akármilyen okos legyen, kiesik az AKG-ban a végén. Nem nem szeretik, hanem csak nem törődnek vele. Nem bántják, nincs belőle baj. Az erőszak – nem a fzikai, hanem a verbális erőszak – a képzés elején jellemző. Azt gondolom, hogy ez az egyik fő bizonyítéka annak, hogy az AKG egy jó suli. Sike­ rült új kihívásokra jól megfelelni. Hogy ha hörögnek azért, mert nem elég jó az internet, mert csak 40/40-es az internetes hozzáférés, és kisebb a szabad wi-f, mint az oktatási, amely egyébként a legnagyobb az országban, akkor tudják, hogy ha szólnak egyszer, kétszer, háromszor, akkor a rendszer maga azon lesz, hogy bővítse azt. Hogy nem kell hozzá sztrájkolni. Nem mindenki gondolja így, de a nagy többség igen. A ma létező iskoláról azt mondta, hogy az egy haldokló gépezet. Valamilyen oknál fogva ezt még megpróbálják életben tartani, vagy legalábbis úgy kezelni, mintha életben volna. Nagyon, nagyon sokan, hiszen itt van. Legalábbis egyelőre nem tudnak jobb megoldást. Vajon mire a netbennszülöttek generációja felnő – akiknek már végképp nagyon idegen a ma működtetett rendszer, pusztán azért működnek többé-kevésbé együtt annak fenntartásában, mert az kötelező a számukra –, ők majd azon lesznek, hogy lerombolják ezt a rendszert, vagy addigra a rendszer nyomot hagy rajtuk annyira, hogy újratermeljék, vagy lesz egy pont, ahol lerom- bolják az egészet? Hogy forradalom lesz-e, azt nem tudom. Hogy rombolás lesz-e, azt én nem tudom. Tehát, hogy megszüntetik-e? Az egészségügy nyomán például azt látom, hogy a 20. század közepéig az egész­ ségügy nagyjából eljutott odáig, hogy fel tudta tárni a betegségeket, és elkezdte megpróbálni meggyógyítani őket, sok-sok formában. Ennek az lett a következmé­ nye, hogy egyrészt irtózatosan drága lett az egészségügy, mint például a szívátül­ tetés vagy a szervcsere. Elképesztően drága lett tehát, másrészt pedig a középpont­ jába – bár persze a gyógyítás is maradt – az egészséges élet került. Tehát az egészségügy dolga az egészség propagandája, az egészséges táplálkozás, az élet meghosszabbításából fakadó feladatok rögzítése, a sport támogatása és a betegek­ nek, a gyógyíthatatlan betegeknek a normális életfeltételek biztosítása lett. Hogy ne fájjon a rák, hanem úgy haljon meg valaki, hogy legalább addig, amíg nem hal