Page 260 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

258 Határtalan médiakultúra Magyar Hírlappal, akkor rögtön tudni vélem, milyen beállítottságú, következteté­ seket vonok le a politikai nézeteit illetően. Az internetre ez még inkább igaz. Meg tudom nevezni azt a tíz-tizenkét információközlő fórumot, amelyet rendszeresen olvasok, azokat is, amelyeket soha. Az, hogy az információ ilyen módon szerkesz­ tetté válik, az internet világában természetes. Az a kérdés, hogy az egymásról való tudás és egymás fgyelése, az elkülönülten, mégis egymás mellett létezés felé mozdul majd el a folyamat, vagy pedig – miként a tanár úr is mondta – az egyetlen pillanatban minden egyszerre van jelen, és minden információ hozzáférhető lesz, ezért e jelenlét mentén nemcsak hogy fel- épülnek külön kultúrák a távolság problémája nélkül, hanem az internet mint ol- vasztótégely, először összeütközésük, majd egybeolvadásuk motorja lesz. Ez is lehetséges, de egyelőre inkább azt látom, hogy az eltávolodás felé megy a dolog. De ez nem zárja ki a lehetőségét. Ez elképzelhető. Örülnék azonban, ha így lenne. Viszont akkor még inkább szükség van az iskolára, amely megtanít ebben a nagy tömbben szelektálni. Ha nincsenek referenciaoldalaim, amelyeket elolvasok, akkor mindent kellene olvasnom, az pedig képtelenség. A referenciaoldalak között kell tehát valamilyen kommunikációnak lennie. Mintha a képviseleti demokrácia elvén működne, hogy ki mit olvas, kinek a számára mi a hír. Ez a világ vagy ország viszonylatában van így. Szemléljük azonban a kisebb mo- dellt. Hogy van ez a kamaszoknál, akik például az AKG-be, vagy bármely közép- iskolába járnak? Szintén nemcsak az iskolában folytatják a közösségi életüket. Hanem itt van ez a másik falu. Ön a Klubrádiónak adott interjújában így fogal- maz: „A Facebookon nagyon érdekes, hogy az elején, mikor megjelent, a diákok vidáman bejelölték a tanáraikat. Ma már letiltják. Jóban vagyok vele, szeretem, de ez egy másik szoba.” Mi történik ebben a szobában? Ami nem egy intim, zárt tér, mivel rengetegen vannak benne, akár félig ismeretlenül is. Kialakulatlan szabá- lyokkal van teli, szárnypróbálgatásokkal, több téren is. Maga az egész jelenség szárnypróbálgatásnak tekinthető. Bármilyen folyamat megtörténhet, és aztán azok ütközhetnek is egymással. Egyrészt ez azt jelenti, hogy az interneten is van magánélet. A szoba itt azt jelenti, hogy egy csoportnak van magánélete. Nem? A lényeg, hogy itt egy kisiskolának vagy egy szakmai csoportnak, például a Történelmi Társadalomismereti Csoport­ nak is van saját tere. Létezik ilyen: például a mi csibénkben [a csibe az AKG-ben az egy patrónushoz tartozó diákok 10-12 főből álló csoportja – A szerk.] ez úgy alakult, hogy van a csibének egy olyan Facebook-csoportja, amelyben én nem va­ gyok benne, és van egy olyan, amelyben igen. Ezt nemcsak hogy elfogadom, ha­ nem tulajdonképpen szükségesnek is tartom. Igen, az emberek életének, a gyere­ kek életének vannak olyan részei, amelyekről nekem nem kell tudnom. Mint ahogy