Page 262 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

260 Határtalan médiakultúra Hogy nincs füzet, hanem mindenkinek van egy laptopja, akinek nincs, az kap egyet. Nincsenek tankönyvek, hanem minden fent van az AKG-felhőben, és onnan érik el. Régen gondolkozunk már egy ilyen lehetséges átálláson. Megkérdeztem, hogy ők, a 19-20 éves fatalemberek mit gondolnak erről. Egyrészt volt egy tá- mogató attitűd, másrészt viszont előkerült, hogy azért kézzel meg kell tanulni írni, az olvasáshoz könyv kell. Ez csak azt jelzi, hogy ők még nem, vagy mégsem netbennszülöttek, ’96-’97-es születésűek, 12. évfolyamosok. Ma reggel tehát olyan válaszok voltak, hogy kell az írásos tudás, kell a kézírás, kell a könyv, sokkal jobb olvasni, hogy tulajdonképpen akkor két technikai eszköz kéne… Nagyon aranyos volt az egyik gyerek, elmondta, hogy ágyban nem lehet laptopon olvasni, csak tableten, ezért aztán kellene egy tablet is! Tehát a kényelmi szempontok is előke­ rültek. Vagy például felmerült, hogy az esztétikai követelményeknek mennyire tud megfelelni egy könyv vagy egy digitális tananyag. Egy csomó olyan szempontot vetettek fel 19-20 éves emberek, mint amiket a felnőttek, a tanári társadalom. Ami azt jelzi, hogy nincs azért akkora szakadék mégsem ebben a történetben. Mint ahogy az írással és később a könyvnyomtatással a szóbeli kultúra lassacskán nagyjából feledésbe merült... Ez igaz. De ehhez kellett 500 év. Igen, de a változások éppen a digitális jellegnek köszönhetően felgyorsultak. Ez is igaz Ezért eltűnhet, ha nem fgyelünk, sok érték akár egy vagy fél generáció alatt? Igen. Igen. Igen. Ez elképzelhető. Platón írja, hogy Szókratésznek van egy híres mondókája arról, hogy a mindenkori mai fatalokkal mindig elégedetlenek voltak az öregek. Szókratész mondja, hogy ezek az athéni fatalok, mármint az arisztok­ rácia, milyen abszurd, hogy a fatalok olvasnak… Szókratész mondja, hogy ezek leülnek és olvasnak. Mert a szóbeli kultúra, Szókratész híres arról, hogy nem ír le egy sort sem, hanem a peripatetikus iskola felállásában sétálva, beszélgetve taní­ tott, inkább kérdezett. Csak onnan tudunk róla, hogy Platón is tőle tanult, ő vi­ szont már írt. A nagy görög bölcs számára az a tény, hogy a fatalok olvasnak, egy vérlázító, elviselhetetlen bunkóság. Mindeközben ennek az az eredménye, hogy például a mesemondók révén, akik nem a meséket, hanem a falu, a közösség törté­ netét vitték családról családra tovább, száz meg száz évekre visszamenőleg lehetett napra felidézni az adott közösségben eseményeket. Az volt a dolguk, hogy megje­ gyezzék őket ezekben a kántálásokban. Nagyon sok ilyen szöveg van. Ezekből ke­ letkeztek aztán a nagy mítoszok, a legendák, a Biblia is. Nem vagyok ennek olyan