Page 261 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

kocsuBeJ AlexAnder: Interjú Horn Györggyel 259 fordítva is: vannak dolgok, amiket nekik nem kell tudniuk. Én is másképp beszé­ lek a barátaimmal, mint velük. Ezek a különbségek testet öltenek a különböző kö­ zösségekben. Az igaz, hogy ez feltörhető, de hát a lakásba is be lehet törni. Az, hogy az ő másfajta, az ő kinti életük is megvan, szerintem jó. Hogy ez mennyire befolyásolja az itteni életet vagy az itteni munkát, azt nem kell feltétlenül tudni sem. Nem baj, ha nem tudjuk. Adódhatnak persze nehéz helyzetek is, nálunk is vannak ilyenek. Ezekbe szerintem nem igazán szabad beszállni, bár ha eldurvul, akkor ebben lehet dolga a patrónusoknak. Az tény, hogy a diákok közötti kapcso­ latok és a diák–felnőtt kapcsolatok nem egyenértékű kapcsolatok. Például nem le­ het megvédeni felnőttként egy bántott diákot egy közösségtől. Egyszerűen nem lehet. Mert abban a pillanatban a közösség még inkább szembefordul vele. Kivéve, ha valamilyen összefüggésben a felnőtt társadalom is része ennek a közösségnek. Ha az is normaalakító. De akkor nem is jön létre ez a helyzet. Igazából már kerülgettük ezt a kérdést sokszor, de akkor felteszem egyszerűen. Változott-e az AKG hangulata, mások lettek-e a mindennapjai, nem szigorú érte- lemben véve attól, hogy a gyerekek használják a telefonjukat, hanem egyáltalán, az információs forradalom következtében? A digitális technológiákban, illetve azokkal élnek? Igen. Erre a határozott válaszom igen. Nagyon határozottan másmilyen lett, és nemcsak azért, amit mondtál, hogy tedd el a telefonodat, vagy amit korábban mondtam, hogy ne levelezz. Hanem elsősorban attól, hogy a kocsmában is kitesz­ szük a telefont, és egyszerre minden ott van: az egyidejűség, a jelenelvűség, az információszükséglet és az információéhség kielégítése közé nem kerül be a mun­ ka, mert azonnali a kielégülés. Ez ugyanolyan, mint a jóléti államban a fogyasztói társadalom. Csak most már az információra is vonatkozik. Azonnali kielégítést igényel. Igazi vita volt arról, amikor egy tanárnő el akarta tetetni a diákokkal a telefont, és arra a kérdésére, hogy „mi történhet 45 perc alatt a világban, hogy ah­ hoz bekapcsolva kell lennie az órán a telefonodnak?”, az volt a válasz, hogy „bár­ mi”. Ma, tudván, hogy te jössz, magam is kipróbáltam ezt a saját csoportomban, a tizenegyedikesekkel. A válasz ugyanaz volt: „de hát bármi.” „És nem tudsz azzal várni, hogy ez megérkezzen?” Hangsúlyozom, amikor én ezt a kérdést feltettem, nálunk nem volt konfiktushelyzet. Csak feltettem ezt a kérdést, és azt mondták, hogy igen, ez fontos, ezt akkor és ott kell tudni. Van egy azonnaliság az internetben, amely alapvetően megváltoztatta az AKG belső működési mechanizmusait is. Ma reggel, nyitáson feltettem azt a kérdést a saját végzős évfolyamunknak – mivel gondolkozunk az említett AKG 2038-ban –, hogy egyszerre induljunk el egy ilyen digitális tanítási rendszer felé, vagy felmenő rendszerben. A hetedikesekkel kezdjük, vagy a nagyokkal, esetleg az egész iskolá­ val? Itt nem csupán az internetről van szó, hanem a számítógépről mint eszközről.