Page 255 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

kocsuBeJ AlexAnder: Interjú Horn Györggyel 253 Mi azt találtuk ki, hogy a tanár és a diák alkujára bízzuk, hogy kötelező-e be­ járni órára, vagy nem kötelező. Általában az volt az alapelv, hogy muszáj ott len­ ned, és idézőjelben mondom, hogy „jól pofán váglak, édes fam, ha nem vagy itt az órán”. A jogi eszközökről azonban lemondtunk az iskolában, hogy a miénk egy családszerű iskola legyen. Ebben a felállásban a kötelező szó eltűnik, de a kell, a muszáj, az benne van. Mert otthon sem kérdezik meg, amikor az anyuka azt mondja: vidd le a szemetet, hogy kötelező-e. Legfeljebb eltűnök, ha meg akarom úszni, mindenféle technikát kitalálok, de hogy kötelező-e, ezt a kérdést föl nem tenném soha. Az iskolában viszont ez a fő kérdés. Kötelező vagy nem kötelező. A kettő között az a különbség, hogy az egyiket meg kell csinálni, a másikat meg nem csinálom meg. Nem az, hogy nem kell, hanem az, hogy nem csinálom meg. Mi elvettük ezt a kötelezőt, helyére került a muszáj meg a kell. A patrónusod bele­ dumál, hol a francban jártál, a tanár utánad megy. Azt mondtuk, hogy három do­ log kerül a jogi eszközök helyére: az érdeklődés, az érdekeltség és a személyesség. Valamelyikbe hátha mindenki beleakad. Vagy azért, mert érdekli, vagy azért, mert érdeke fűződik hozzá, nullást kap, nem írta meg a házi dolgozatot, vagy személye­ sen fontos neki az adott tanár vagy az adott patrónus, és így tovább. Ennek a kell/ kötelezőnek a kicserélése teszi személyessé az AKG-t. Ettől lesz működőképesebb. Vagy nem. Annak a gyereknek a számára viszont, akinek egyik sincs meg a há­ romból, az AKG egy következmények nélküli iskola. Gondoljunk csak bele. Ott az érdek. Olyan nagyon nem kemény az érdek, mert ha nem írtam dolgozatot, nem sikerült, akkor jövő nyáron még egyszer megírom, vagy még egy pótdolgozatot beadok stb. Lehet a végtelenségig húzni. Tehát az érdek nem olyan nagyon ke­ mény. Az érdeklődés meglenne, de az érdeklődés önmagában kevés ahhoz, hogy az ember hétfő reggel felkeljen vagy vasárnap este 11-kor nekiálljon. Erre nem elegendő motiváció az érdeklődés. A személyesség jó lenne: ha lenne minden diák- nak legalább egy, de inkább több olyan tanára, aki fontos számára. Csakhogy a kamaszkornak éppen a felnőttkorról való leválás a sajátossága, az, hogy a felnőtt hülye. Biológiailag ilyenkor ez így működik. Ha egyik sincs meg az egészben, ak­ kor egyetlenegy dolog marad, és szerintem ez az iskola legfontosabb eszköze. Egy iskolát az jellemez, hogy milyen értékek mentén kell sorban állni az iskolában. A kamaszkor egy sorverseny. Arról szól, hogy ki áll a sor elején. Egy iskolát az jellemez, hogy mitől kerül valaki a sor elejére. Hogy ő a lányok számára a legme­ nőbb, és ezért körbeveszik. Ő a legerősebb, ő tud legjobban focizni, ő a legoko­ sabb, a legszebb. A lányoknál ugyanez más felállásban. Az AKG-t az jellemzi ebben, hogy mi egy olyan különleges iskola vagyunk, ahol sokféleképpen lehet a sor elején állni. Itt lehet valaki sikeres, elfogadott a töb­ biek által, mert okos, mert tanul, és nem nézik ezért le. De lehet azért is, mert nagy és erős. Vagy azért, mert kiválóan rajzol, fest. Lehet valaki a centrumban azért, mert utálja az AKG-t, meg azért, mert szereti. Végtelen számú közeg, kö­ zösség van, amelyek nagyjából a képzés végére mégiscsak egésszé állnak össze, amire büszke vagyok. Lesz egy valós, számomra is elfogadható belső hierarchia,