Page 250 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

248 Határtalan médiakultúra okozott károk helyreállítására született intézmény. Megpróbáltunk alkalmazkodni ezekhez a kihívásokhoz. Például így, a témahetekkel: élet a burkon kívül, termé­ szettudományos témahetek, természetbúvár vagy a társadalomtudományi program és egyebek, a falukutatástól a romaprogramokon át a játékig. Ez az egész halott gépezet azért 100-200 éven keresztül mégiscsak felhalmozott és generációról generációra továbbadott – még ha ebben a világban nem életképesen is – egy elég nagy információmennyiséget, tudást, hozzáállást a világhoz. És ezen az ismeretanyagon kívül egyfajta nyitottságot; talán erős ez a kifejezés, de betekin- tést az irodalomba, a történelembe, a világba, többféleképpen. És mindezt az úgy- mond hagyományos típusú műveltséget lehetséges átmenteni egy új, életképesebb tanítási módszerbe vagy életmódszerbe? Szeretném. De nem tudom, hogy lehet-e. Ne felejtsd el, hogy ebben a 150 évben ez a fajta iskola egyrészt egy létező társadalmi hierarchiát közvetített. Tehát a tanár és a diák viszonyába azért tette ezt az aszimmetriát, mert a társadalom is így mű­ ködött. Másrészt kultúrát, információt közvetített, információs monopóliuma bir­ tokában olyan dolgokat, amelyekkel az érintettek még nem rendelkeztek. Nem is volt ennek más formája, az iskola a tudás megszerzésének szent helye volt. Még a nagyon gazdagok is nehezen engedhették meg maguknak egy idő után, hogy csak magántanárokat alkalmazzanak a gyerekeik mellé. Mert annyira kiterjedtté vált a világ tudása, hogy ha azt akarták, hogy az uralkodó elit rendelkezzen azokkal a tudásokkal, amelyek az uralkodó elitben maradáshoz szükségesek, neki is be kel­ lett íratnia a gyerekeit iskolába és egyetemre. Az internetes fordulattal – de ez részben már a tévével is elkezdődött – ez a monopólium végletesen erodálódott. Maradtak bizonyos elemek, de alapvetően megszűnt. Tehát az iskolának most megint vissza kell térni a kezdeteihez, ha életben akar maradni. Én nem vagyok benne biztos, hogy ezt majd iskolának kell már hívni. Azt, ami ezeket a technoló­ giákat, ezeket a szemléleteket, ezeket a kapcsolódási formákat segíti elő, mind­ ezeknek a megtanulását. A társadalmi beilleszkedéshez, a kultúra elsajátításához már nem az információt, hanem a rendszert magát közvetíti. Erre példa az a fajta kísérlet, amelyen mi is gondolkodunk, és amelynek Nádori Gergő az egyik veze- tője. A projektet AKG 2038-nak neveztük el, és ez egy arra irányuló próbálkozás, hogy megfordítsuk a rendszert. Azt mondjuk a diákoknak, hogy ezt meg ezt meg ezt tessék otthon megtanulni. Te magad. Ezzel mi nem foglalkozunk. Itt bent az együttműködést, a csoportot, a közös gondolkodást próbáljuk meg fejleszteni. Te­ hát a tanulás érdekesebb része miatt kell ide bejönnöd, azért, hogy találkozz a töb­ biekkel, hogy közösen dolgozzatok. Neked már rendelkezned kell az információk­ kal vagy legalább azokkal az eszközökkel, amelyekkel az információt be tudod gyűjteni, ismeretekkel arra vonatkozóan, hogy ezek használata miként történik. Szerintem az iskola azt a fajta technológiát, amellyel kialakult, nem tudja se meg­ őrizni, se átalakítani igazán. Alapvető paradigmaváltásra van szükség.