Page 247 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra
P. 247
kocsuBeJ AlexAnder: Interjú Horn Györggyel 245 iskolák közül saját honlapunk. Azóta is ez a leglátogatottabb középiskolai honlap, miközben a honlapok már alig működnek, mert áttevődik a közösségi médiára szinte minden információ. Tegnap olvastam, hogy felmérések szerint főleg Ázsiá­ ban az emberek sokan nem is tudják, hogy van internet; a Facebookot tekintik in­ ternetnek. Számukra olyan, hogy internet, nincs. Csak a közösségi média van. Ha a tanítványaim kinyitják a szekrényt, ájultan nézik, hogy ott van egy egész polc kicsi foppy-lemezekkel. Mik azok, tették föl a kérdést, azok a kis izék? Nem tud­ ják a kicsik, hogy mi az. Csodálkozva néznek rám. Vagy ott van például a video­ kazetta Most nem sorolom, milyen sok olyan technikai eszköz van, amely nagyon rövid idő alatt eltűnik. Azt akarom ezzel mondani, hogy beépítettük az iskolába a modernizációt. Azért, mert azt gondoltuk, hogy ez segít. De mi soha nem tanítani akartunk, hanem a tanulást elősegíteni. Azt gondoltuk – és ezt most is így gondo­ lom –, hogy az iskolának a legegyszerűbben megfogalmazható dolga megteremte­ ni, illetve ahol ez megvan, megőrizni a tanulás iránti motivációt a gyerekekben. Mint tudjuk, ez a legnehezebb, mert a gyerekek számára munkahely az iskola. Az iskola másik fontos feladata a tanulási képességek fejlesztése. Hogy mi a tanulási képesség, azt az adott kor határozza meg. A tudás eszköztárának bővítése, a rend­ szerezés képessége, sorolhatnám. Kiemelt feladat továbbá a szociális kompeten- ciák kialakítása. Együttműködés, verseny, kommunikáció. Ezek azok, amikre ma az iskolának válaszolnia kellene. Nem így történik. Egy korábbi rádióinterjúban így fogalmazott: „Úgy gondolom, hogy meg kéne ta- lálni azokat a formákat, formulákat, én nem mondom, hogy ez az iskola legyen, ahol a társadalom képes szervezett módon támogatást nyújtani a beilleszkedéshez, szocializációhoz.” Ez is ahhoz kapcsolódik, amiről most beszéltünk. „Mert jelen pillanatban ez nem az iskola, hanem például a reklám, a média, a web, a web2 leginkább, miközben az iskolának lennének olyan funkciói, amik korlátoznák en- nek a nagyon gyors szocializációnak, nem is mondom, hogy korlátozzák, de sza- bályozzák ennek a rengeteg új jelenségnek a negatív hatásait. Például a felszí- nességet, az előítéletességet, a gyorsaságból adódó problémákat.” Az iskolának azonkívül, hogy természetesen segítenie kellene – amit gyakran nem tesz – a szo- cializáció folyamatában, az információszerzésben, a motiváció és az eszköztár fel- építésében, valamilyen módon meg is kellene óvnia vagy fel kellene fegyvereznie a nem építő, hanem romboló benyomások ellen. De az internet korában, ahol – az ázsiai iskolásokkal ellentétben – az egész internetet bejárhatják, és be is járják a gyerekek, és előbb kapják meg a hozzáférést az egész internethez, mint hogy fel- vérteznék őket arra, hogy hogyan védjék meg magukat, mégis, hogyan lehet őket segíteni ebben? Ez eredendően a szülő felelőssége. Az iskola a gyermeknevelésből csak átvesz dol­ gokat, hiszen az állam már a 19. században elvette a családtól az iskolát. (Meg­ jegyzem: most éppen ezt csinálja a mostani kormány is, hogy elveszi az iskolát,
   242   243   244   245   246   247   248   249   250   251   252