Page 271 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra
P. 271
kocsuBeJ AlexAnder: Interjú Flesch Andrea jelmeztervezővel 269 ’90-es évek nekem még mindig afféle „mumusnak” számítanak, még nem tudom annyira elfogadni az akkori öltözködést. Nem tudom azt mondani, hogy hú, mi lyen klassz is volt akkor, de már érzem, hogy kezdek egy kicsit mégis átbillenni. 10 éve például a ’70-es évekkel is így voltam még, nem igazán vonzódtam hozzá juk. Most már ott tartok, hogy kezd vonzani a ’70-es évek ruháinak világa, mos tanra ezekkel is nagyon szívesen foglalkoznék. Régebben a ’60-as évek amolyan zárópontot jelentettek, ott ért véget számomra az, hogy érdekes a ruha, aztán egy kicsit tovább jutottam a ’70-es évekig, és épp mostanában próbálom felfedezni a ’80-as, ’90-es években az érdekességet. De semmiképp sem Magyarországon, arra soha nem fogok tudni úgy tekinteni, mert az annyira silány volt. A mai kor, nos, azt nagyon nehéz megjeleníteni… mert ma nem is tudnám meghatározni, hogy mi történik, annyi minden van. Megint eljutottunk egy nagyon érdekes kérdésig. Említetted, hogy a ’80 –’90-es évek mostanában szépen lassan elkezdenek a múltba átcsatolódni. Nagyjából ek- kor zajlott az a folyamat, hogy az információs forradalommal teljesen átalakult az egész világ, és minden hozzáférhető lett. Ez a Te munkádat mennyiben befolyá- solja? Amikor elkezdődött az információs forradalom, akkor Te dolgozhattál úgy is, hogy nem a mai eszközökkel és nem azon az úton. Milyen lépések változtak a munkafolyamatban? Hangulatában, érzésre mennyiben lett más? Amikor elkezdtem jelmeztervezőként dolgozni, a tervezést megelőző fázisban egyedül a könyvtárak és múzeumok jöttek szóba, utána pedig következett a rajzol gatás kézzel, vagy az újságok felhasználása. Mindez attól is függött, milyen mun káról volt szó. Ha akkori modern flmről volt szó, akkor újságokból vagdostunk ki a képeket, melyeket egy nagy fekete kartonpapírra felragasztgattuk, és így prezen táltuk azokat a rendezőnek vagy a megrendelőnek. A ruhaterveket akkoriban per sze kézzel rajzoltuk. És akkor eljött az internet ideje. Most már az elképzelhetet len, hogy kartonlapokra ragasztgassak képeket. Ami nem jó, az az, hogy nem járok már könyvtárba, csak akkor, ha nem találom meg az interneten azt, amit ke resek. Múzeumba járok ugyan, de tulajdonképpen még ezt is meg tudom spórolni a képkeresőkkel. Na és persze rengeteg könyvet letöltök. Csökkentheti az információ vagy akár a felhasznált minta súlyát, értékét, hogy ilyen széles körben szinte minden hozzáférhető pillanatok alatt, vagy ez csak meg- könnyíti a munkát? Szerintem csak megkönnyíti a munkát. Mert a helyzet az, hogy a te lényed, a te lényeged ettől nem változik. Nyilván többen és könnyebben férhetnek a tudáshoz, az eszközökhöz, és ezáltal könnyebben tudnak ebben a szakmában dolgozni, de az igazán komoly embereknek szerintem mindegy, hogy most még lesz száz másik is