Page 271 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

kocsuBeJ AlexAnder: Interjú Flesch Andrea jelmeztervezővel 269 ’90-es évek nekem még mindig afféle „mumusnak” számítanak, még nem tudom annyira elfogadni az akkori öltözködést. Nem tudom azt mondani, hogy hú, mi­ lyen klassz is volt akkor, de már érzem, hogy kezdek egy kicsit mégis átbillenni. 10 éve például a ’70-es évekkel is így voltam még, nem igazán vonzódtam hozzá­ juk. Most már ott tartok, hogy kezd vonzani a ’70-es évek ruháinak világa, mos­ tanra ezekkel is nagyon szívesen foglalkoznék. Régebben a ’60-as évek amolyan zárópontot jelentettek, ott ért véget számomra az, hogy érdekes a ruha, aztán egy kicsit tovább jutottam a ’70-es évekig, és épp mostanában próbálom felfedezni a ’80-as, ’90-es években az érdekességet. De semmiképp sem Magyarországon, arra soha nem fogok tudni úgy tekinteni, mert az annyira silány volt. A mai kor, nos, azt nagyon nehéz megjeleníteni… mert ma nem is tudnám meghatározni, hogy mi történik, annyi minden van. Megint eljutottunk egy nagyon érdekes kérdésig. Említetted, hogy a ’80 –’90-es évek mostanában szépen lassan elkezdenek a múltba átcsatolódni. Nagyjából ek- kor zajlott az a folyamat, hogy az információs forradalommal teljesen átalakult az egész világ, és minden hozzáférhető lett. Ez a Te munkádat mennyiben befolyá- solja? Amikor elkezdődött az információs forradalom, akkor Te dolgozhattál úgy is, hogy nem a mai eszközökkel és nem azon az úton. Milyen lépések változtak a munkafolyamatban? Hangulatában, érzésre mennyiben lett más? Amikor elkezdtem jelmeztervezőként dolgozni, a tervezést megelőző fázisban egyedül a könyvtárak és múzeumok jöttek szóba, utána pedig következett a rajzol­ gatás kézzel, vagy az újságok felhasználása. Mindez attól is függött, milyen mun­ káról volt szó. Ha akkori modern flmről volt szó, akkor újságokból vagdostunk ki a képeket, melyeket egy nagy fekete kartonpapírra felragasztgattuk, és így prezen­ táltuk azokat a rendezőnek vagy a megrendelőnek. A ruhaterveket akkoriban per­ sze kézzel rajzoltuk. És akkor eljött az internet ideje. Most már az elképzelhetet­ len, hogy kartonlapokra ragasztgassak képeket. Ami nem jó, az az, hogy nem járok már könyvtárba, csak akkor, ha nem találom meg az interneten azt, amit ke­ resek. Múzeumba járok ugyan, de tulajdonképpen még ezt is meg tudom spórolni a képkeresőkkel. Na és persze rengeteg könyvet letöltök. Csökkentheti az információ vagy akár a felhasznált minta súlyát, értékét, hogy ilyen széles körben szinte minden hozzáférhető pillanatok alatt, vagy ez csak meg- könnyíti a munkát? Szerintem csak megkönnyíti a munkát. Mert a helyzet az, hogy a te lényed, a te lényeged ettől nem változik. Nyilván többen és könnyebben férhetnek a tudáshoz, az eszközökhöz, és ezáltal könnyebben tudnak ebben a szakmában dolgozni, de az igazán komoly embereknek szerintem mindegy, hogy most még lesz száz másik is