Page 270 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

268 Határtalan médiakultúra egyébként nagyon érdekes dimenzió. Amikor például Greenawayjel dolgoztam, ő sokat beszélt erről. Az a flm, a Tulse Luper bőröndjei nagyrészt a ’40-re utalt évekre utalt. Greenaway pedig arról beszélt, hogy ez az egyébként minden korban tapasztalható folyamat nagyon izgatja őt. Például, amikor a ’60-as években forgat­ tak egy Kleopátra-flmet, akkor pontosan tudtad, hogy ez a ’60-as évek Kleopátra- flmje, mert a ’60-as évekre jellemző módon sminkelték a csajokat. Greenaway mindig azt mondta, hogy mi is vigyük bele ezt a flmbe. Érdekes meglátás ez. Említetted egyszer, hogy azért is vonzódsz ezekhez a típusú flmekhez, mert inkább ez a gondolkodásmód az, ami neked testhezállóbb. Visszatekinteni egy korra, és közben belevinni az újat. De mi az alapvető különbség a között, amikor arról be- szélünk, hogy visszafelé tekintve és elemző módon közelítünk egy korszakhoz, vagy amikor a jelenkor megjelenése, divatja alapján értelmezzük újra, dolgozzuk át az adott kort? Visszafelé tekintve sokkal jobban, teljesebben körbe lehet határolni valamit. Meg­ mutatni, hogy milyen is volt. Illetve nyilván nem teljesen, mert mindig az van, hogy annál még sokkal összetettebb volt az adott kor, mint ami abból, vagy aho­ gyan az a jelenből körbehatárolható. Mert utólag mindig kiderül, hogy már annyi minden volt, megtörtént, létezett, csak nem feltétlenül tudunk róla. Például hihetet­ len, hogy Salvador Dalí mi mindent csinált már meg, hogy nézett ki a ’20-as évek­ ben. Elképzelhetetlennek tűnik, de tényleg úgy volt. És szerintem minden korban voltak ilyen emberek, ilyen trendek és utak, de való igaz, hogy visszamenőleg álta­ lában sokkal jobban körbezárható egy adott kor. A jelenkort nehezebb körbezárni, mert benne élünk. A divat világában kevésbé vagyok benne, de ez persze attól is függ, hogy milyen flmen dolgozom éppen. Ma rengeteg irányzat létezik, ezeket kevésbé behatóan ismerem, mert nemigen járok ezekbe a körökbe. A legtöbb dolog fellelhető különféle fotókon, újságokban, mindenfelé. De valahogy ez engem ke­ vésbé érdekel. Minél régebbi korba mész, annál csodálatosabban kidolgozott ruhák voltak, elképesztően aprólékos munkák. Nekem a régebbi korokban használt anya­ gok sokkal jobban tetszenek, mint a maiak. Minden sokkal kifnomultabb és kidol­ gozottabb volt, gyakran jut eszembe, hogy bizonyos korokban az utolsó varrónő­ nek is olyan ruhája volt, amit ma kiállításon mutogatnánk, múzeumba kerülne. Manapság ez egyáltalán nem így van Ha 100 év múlva dolgoznál egy, a mai korban játszódó flmen, és ahhoz kellene jelmezeket tervezned, úgy gondolod, ez visszamenőleg is rányomná a bélyegét az egészre? Igen, egészen biztosan. Mert tudod, az is igaz, azt is megfgyeltem, hogy idővel bennem is megváltoznak, másnak tűnnek a dolgok. Mondok egy példát. A ’80-as,