Page 275 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

kocsuBeJ AlexAnder: Interjú Flesch Andrea jelmeztervezővel 273 Az a különbség a reklámflm és a játékflm között, hogy a játékflmben tulajdon­ képpen én a rendezővel vagyok kapcsolatban, ő átadja nekem, amit át akar adni, és onnantól én csinálom a dolgomat. Neki referálok, együtt dolgozunk vele és a színészekkel. Kevés embernek kell megfelelni. A lényeg az, hogy egy hullám­ hosszon legyünk, egy dolgot akarjunk, ugyanúgy lássuk, vagy ha nem, meggyőz­ zük egymást. A reklámflm ezzel szemben egy burjánzó, szerteágazó világ, ahol iszonyú sok ember akar iszonyú sok pénzt keresni. A reklámflmeknél, ha Magyarországról nézünk rá a folyamatra, a következő történik. Van egy általában külföldi megrendelő, akinek van egy külföldi gyártó cége, aki egy itteni gyártó céghez fordul. Mire ideér az egész bagázs, már nagyon sokan vannak, húsztól akár hatvan vagy száz főig. És mindannyian rettegnek a megrendelőtől, mert minden szempontból tőle függenek. Általában nagyon fatal emberekről beszé­ lünk, ha tetszik, fatal „yuppie”-król. Köztük rengeteg tehetségtelen, semmit sem tudó ember is megfordul itt, akikről el sem tudod képzelni, hogy kerültek ide, miért alkalmazták őket. Vannak kreatívok, pénzemberek, ilyenek, olyanok. Meg­ érkeznek ide, és mondjuk, már egy éve dolgozunk egy adott munkán, és már csak tíz nap van a forgatásig, és akkor egyik pillanatról a másikra hirtelen „át- kreatívolják” az egészet. Rájönnek, hogy mégse így, meg mégse úgy, meg hogy úristen, mit mond majd a kliens! Jaj, hát ezt nem merik megmondani, például, úristen, a kliens biztos, hogy csak piros zoknit fogad el! És megy ez a parttalan folyamat. Ebből egy kabarét lehetne csinálni, egy vígjátékban nagyon jól be lehet­ ne mutatni, hogy mi ez a világ. Töméntelen ember pénzelése nem tudom, hogy miért, tehát nagyon fura, nagyon kevés kreatív ember vesz benne részt, és van egy slepp, akik viszont mindenbe beleszólnak, úgy érzik, hogy mindenhez érte­ nek. Persze ez a nagy átlag, csináltam én már csodálatos reklámflmet is, nyilván van olyan is, de átlagban a reklámflmvilág az valami teljesen nevetséges dolog. Végül is, ha megnézed a reklámflmeket, azok el is mondják azt, hogy ez egy ilyen világ. Nem valós világ, hanem egy buta pszeudo-valóság. Nem tudod bizto­ san azt sem, hogy kiket akarnak megszólítani. Én például nem tudom. Számomra ez egy rémálom. És akkor még ott van az is, hogy nagyon rövid idő áll rendelke­ zésre egy reklámflmnél, és ezek a „megmondóemberek” viszont ahhoz vannak hozzászoktatva, hogy az ő pozíciójukban bármit kérhetnek, bármikor. Tehát ha ők nekem este 10-kor azt mondják, hogy mondjuk egy Eiffel-torony jelmezt képzel­ tek el, és nagyon örülnének annak, ha az reggel 7-re ott lenne, én nem mondha­ tom azt, hogy ne hülyéskedj, ezt nem lehet megcsinálni. Egyébként jobban szeretsz egyedül dolgozni, legalábbis, ami a tervezést és a kon- cepciót illeti, vagy szívesebben veszel részt közös alkotómunkában? Feltéve per- sze, hogy valóban hozzáértő emberekkel dolgozhatsz együtt. Azért nehéz erre válaszolnom, mert a koncepciót mindig egyedül találom ki, de biztosan nem zárkóznék el a közös alkotástól sem, talán csak nem volt még alkal­