Page 279 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

kocsuBeJ AlexAnder: Interjú Flesch Andrea jelmeztervezővel 277 születem volt erre a flmre, ami kiemelkedően kevés, és szinte hihetetlen, hogy már most tudom, hogy honnan lesz, és hogy lesz ingem és cipőm és nyakkendőm és nyakkendőtűm. Régen ez nem történhetett volna meg, ilyenformán bizonyosan nem. Régen az is nehezen lett volna kivitelezhető, hogy én magam menjek el a ru­ hákért. És az, hogy most az interneten rendelhetek egy nap alatt, és pont azt, ami kell, egyszerűen csodálatos. Negatívumként pedig leginkább azt említeném ismét, amiről korábban már beszéltem. Hogy nincs nyugtom. Nem hagynak békén. Min­ denki folyamatosan össze-vissza küld mindenfélét, és arra számít, hogy én itt ülök, és csak arra várok, hogy ő küldjön valamit. Mérlegelés kérdése, hogy mennyire fontos azonnal reagálni valamire. Azt hiszem, ha most már mindig ez lesz, és én egyfolytában dolgozni fogok, akkor fel kell vennem valakit külön arra, hogy folya­ matosan nézze az e-mailjeimet, feldolgozza azokat és válaszoljon rájuk. Mert ez elképesztően fontos lett. Azt kérni, hogy néha hagyjanak nyugtot nekem, a mai világban nem működőképes. Szerinted ez a folyamat tovább mehet? A folyamatos online jelenlét igénye, hogy mindig és mindenhol kapcsolódva kell lenni? Igen. Ezt nem tudom, mert azt sem tudtam volna régen elképzelni, hogy ez lesz. A hátterével nem foglalkoztam még. De ha azt nézem, hogy ezt sem gondoltam volna, abszolút lehet. Vagy lehet, hogy könnyebb lesz, rögtön az agyadba jön majd be az információ, tehát nem kell kinyitni valamit, hanem ide jön be a kérdés, és csak továbbmondod a választ. Nyilván az is fog bosszantani, mert éppen benne vagyok valamiben, és nem szeretném, hogy az agyamba épp akkor benyúljanak, de valószínűleg egyébként könnyű hozzászokni sok mindenhez. Ugyanakkor, ha például nem viszem magammal a telefonomat, akkor ideges leszek. És persze az sem történhet meg, hogy legalább esténként nem nézem meg az e-mail postafó­ kom. Ez már önmagában mindenképp függőséget jelent. Szerinted ebben hol kell megvonni a határt? Én nem gondolom, hogy kellene, szerintem izgalmas, hogy meddig mehet, hova juthat el mindez. Ez fejlődés, tökéletesedés? Fogalmam sincs, de mindenképp izgalmas, hogy hova tud eljutni. Én inkább kí­ váncsian várom, hogy hol a határ. Annak ellenére, hogy bosszantanak dolgok, el­ képesztően izgalmasnak találom ezt a részét. Csodálom is, mert nem tudom felérni ésszel, és ez számomra csodálatra méltó.