Page 278 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

276 Határtalan médiakultúra lágát. Mondhatnánk azt, hogy leginkább a média által befolyásoltak az emberek, amikor például azt a jelenséget vizsgáljuk, hogy mindenki ugyanúgy öltözik. De ha megnézzük, a 1900-as években is mindenki ugyanabban járt, amiről az mond­ ták, hogy „az a tuti”. Vagy gondolj bele, az első párizsi nagyáruház a Hölgyek Öröme volt. Tulajdonképpen ugyanez a téboly ment. Azt hiszem, nem változott semmi, én azt gondolom, hogy az emberiség sem. Az a problémám, hogy az em­ beriség nem hajlandó változni. Merre kéne változni? Valószínűleg az önzés az egyetlen, amin komolyan változtatni kéne. Persze az is lehet, hogy ez tartja életben az emberiséget. Hogy van önzés, birtoklás, a mások leküzdése. Én ezeket látom a legnagyobb problémáknak. Megoldást persze nem tudok, de ezek az alapvető problémák, amelyekben tulajdonképpen nem látok vál­ tozást az egész történelmen keresztül. Volt egy kicsit ilyenebb meg olyanabb, de végül is a sémák ismétlődnek valahogy. Azt a hatást sem látod erősödni, hogy az emberek a mindenhol jelen lévő médiá- nak is köszönhetően egyre inkább termékként tekintenek magukra? Mint ahogy mondtad, hogy ez már 1900-ban is így volt, hogy felvették ugyanazt az emberek, mert azt mondták, hogy az a tuti, de ez nem erősebb a 21. században, és nem ala- kult át? Dehogynem. Erősebb lett, de szerintem a lényeg nem változott. Ha ki kellene emelned az információs forradalom óta megváltozó eszköztárból, megjelenési formákból egy nagyon pozitív és egy nagyon negatív dolgot, mik len- nének azok? Pozitívnál beszéltél arról, hogy megkönnyíti az információszerzést… Mondok egy példát a pozitív oldalon. A mostani flmhez Londonba mentem, hogy egy kölcsönzőben összeállítsam a ruhákat, elsősorban a statisztákét. Két főszerep­ lő ruháját varratom ugyan, de az ingeket és cipőket szerettem volna ebből a köl­ csönzőből szerezni számukra, mivel nagyon szép, korabeli darabokat tartanak. Ki­ válogattam tehát a statiszták ruháit, de írtam a kölcsönzőnek, hogy ezek mellett szeretnék ingeket, cipőket is a főszereplőknek. A válaszuk az volt, hogy ők sajnos csak teljes kosztümöket adnak bérbe. De volt ott egy gyönyörű indiai fú pödört bajusszal, ott dolgozik a kölcsönzőben, élmény volt vele találkozni. Iszonyú ked­ ves volt, elmondta, hogy ők ugyan nem tudnak eleget tenni a kérésemnek, de meg­ adja a speciálisan korhű ruhákat készítő és árusító szabóság számát, ahonnan ők maguk is rendelik az ingeket. Azonnal megkerestem őket, ahol hegyekben állnak az ingek, és egy napon belül szállítanak, ami tényleg egy csoda. Három hét előké­