Page 281 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

kocsuBeJ AlexAnder: Interjú Flesch Andrea jelmeztervezővel 279 szerint minden nőnek kosztümben kellett járnia, minden férfnak öltönyben, meg- felelő frizurával – amitől mindenki gyönyörű volt, még Magyarországon is, aztán mintha mindezt elfújták volna a ’70-es évektől. A korábbi igényesség nem jött vissza soha többé. Ma is, ha elmegyek egy textilboltba Párizsban vagy Londonban, keresek egy vékony anyagot, amelynek még tartása van, mondjuk a ’20-as évek­ hez, gyakorta abba ütközöm, hogy ma már ilyet nem gyártanak, felejtsem el. De hátha egyszer még visszatér valami belőle, ki tudja. Egyéb vonatkozásban is vonzódsz a korokhoz, amelyekben még ezek a ruhák ké- szültek? Nagyon, igen. Mindenhol éldegélnék egy kicsit. Persze lehet, hogy úgy járnék, mint Woody Allen Éjfélkor Párizsban című flmjében, amelyben az emberek vá­ gyakoznak vissza a ’10-es vagy a ’20-as évekbe, és amikor visszakerülnek, persze kiderül, hogy lényegében minden korban ugyanaz volt… De igen, nyilvánvalóan vágyakozom ezekbe a korokba. Még a legelején tettél egy megjegyzést arra vonatkozóan, hogy Magyarországon a flmes és a divatvilág sem kedvező terep ahhoz, hogy dolgozz. Miért van ez? Talán azért van így, mert minket a szocializmus elvitt más terekre. Számomra fel­ foghatatlan, hogy ötven év hogyan lehetett arra elég, hogy kiöljön mindent az em­ berekből, mindenféle igényt, kultúrát. Hogy bele tudjanak állni egyfajta igényte­ lenségbe, ilyen gyorsan. Alig történik valami a divat világában, csak mutatóba egy-két dolog, de élő divat nincs. Vagy mondjuk, textilipar sincs, régi jelmezköl­ csönzés alig létezik. Egyébként volt, például a MAFILM-nek a jelmezkölcsön zője, de sosem volt olyan, mint Európa más városaiban. Azért ott voltak csodálatos dol­ gok, de a rendszerváltáskor a fél raktárt elégették arra hivatkozva, hogy az selejt. Erre a sorsra jutottak még az ónémet bútorok is. Volt egy olyan időszak Magyarországon, amikor az ónémet bútor ciki volt, így aztán eltüzelték. Nem aka­ rok minősítő szavakat használni az emberi sötétségre. A ’40-es, ’50-es években nálunk is készültek komoly kivitelezésű flmek, de a későbbiekben nem őrizték meg az értékeket. A szocializmusban pedig sok minden elromlott. Szerinted merrefelé tartunk most? A világ vagy mi, Magyarország? Mindkettő. Nincs sok bizodalmam, de azért mindig megpróbálok nagyon reménykedni, mert nem szeretek búslakodni. Tulajdonképpen egyre kevésbé vannak pozitív érzéseim az egésszel kapcsolatban. Igazából egy kicsit félek is. Nyilvánvalóan nagyban be­