Page 93 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

simon András: „Csak ha vérrel írjuk a hírekbe” 91 tizált híradások iránt a legnagyobb a közvélemény érdeklődése. „A médiának szüksége van a terrorizmusra mint szenzációs és látványos történetek kiapadha- tatlan forrására, a terroristák akciói pedig értelmüket vesztenék a nyilvánosság nélkül.” 18 Mit teszünk a médiával, és az mit tesz velünk? A kérdésre a fentiekből többféle válasz is következhet. A médiának biztosan van befolyása az események alakulására, de a hatást – és főként a késleltetett következ­ ményeket – még nem ismerjük pontosan Megértése viszont hozzásegít ahhoz, hogy a terrorral kapcsolatos kommunikáció folyamatában a döntési pontokon he­ lyes válaszok szülessenek. A terrorszervezetek manipulatív szándékainak felfedése kulcsfontosságú a terrorizmus elleni erőfeszítésekben, és hozzájárulhat azok tár- sadalmi befolyásának gyengítéséhez. Segít abban, hogy a polgárok megértsék a manipulatív szándékot, és segít a lelki bomlástermékek felszámolásában is. Meg lehet-e akadályozni az erőszakos cselekmények artikulációját a tömegtájékoztatás­ ban? Magam úgy látom, nem. A „Miből lesz hír?” kérdésre adott, egyik defníció­ szerű válasz úgy hangzik: abból, ami sokak életét közvetlenül befolyásolja, vagy sokak várható érdeklődésére tart számot. Végletesen leegyszerűsítve, előbbibe tar­ tozik a szeriőz tartalom, utóbbiba a bulvárosabb témák. Az erőszakos cselekmé­ nyek, a terrortámadások televíziós bemutatása a legszélesebb nézői réteg igényeit elégíti ki. A média jól eladható tartalmat nyer abból a drámából, amit a terroriz­ mus jelent, ráadásul olyat, amely lehetővé teszi, hogy a műsorkészítőknek ne kell­ jen középutat keresniük a tartalom komolysága és a nézettségi elvárások között Fentiekből az is következik, hogy a törvénytelen erőszakról, terrorakciókról szóló hírek sui generis, a hírgyárak működési rutinjának természetes elve szerint adásba fognak kerülni. Minden más szabályozás ellentétes lenne a modern tömegtájé- koztatás logikájával. Mindez korábban sem volt másképp, de napjainkban fokozott felelősséget az a technológiai lehetőség teremt, amely a jelen idejű tájékoztatás ké­ pességét adta a tömegtájékoztatás döntéshozóinak kezébe. Úgy kell egy éppen zajló esemény élő közvetítésekor helyes döntéseket hozni, hogy nem is sejthetjük, a következő percekben mi következik. A nyilvánosságnak ugyanis nemcsak a civil közönségre, hanem az elkövetők magatartására és a krí­ zishelyzet felszámolásán dolgozó hatóságok munkájára is hatása van. A műsorké­ szítők felelőssége, hogy kerüljék a szenzációhajhász, anekdotikus megfogalmazá­ sokat, de ugyanígy az is, hogy hányszor ismételik meg a traumatizáló jeleneteket (igaz, az ilyen tartalmak elérése az interneten egyre inkább a felhasználók önálló 18 istVánffy i. m. (9. lj.).