Page 131 - Hartai László – Médiaesemény-esettanulmányok

3. A Rezešová-eset (avagy a sztárbotránytól az intézményi botrányig) 129 Az ingatlanok mellett Rezeš nagy szenvedélye volt még a foci »Milliomosoknak« gúnyolták 1992 óta Szlovákiában a kassai FC Košice csapatát, amelyet még 1952-ben VSS Košice néven alapítottak A Košice 1991-ben 30 millió koronát költött játékosvásárlásra, ugyanis a Kassai Vasmű bőkezűen támogatta a csapatot. Hamarosan Alexander Rezeš lett a klub elnöke, majd a posztot átengedte fának, Juliusnak. Baj- noki címekre és kupagyőzelmekre, valamint (egy rendkívül gyenge) BL-szereplésre futotta a támogatásból A Košice mellett eközben a cseh Sparta Praha szintén a Rezeš család birtokába került. (…) Alexander (…) élete végéig megtartotta milliárdjait és velük a »címét«, mint a máso- dik leggazdagabb szlovák Alexander 2002-ben halt meg Bécsben szívnagyobbodás miatt Alexander Rezeš vagyona nagyobb részben most 35 éves lányára, Evára és 43 éves fára, Juliusra szállt.” (Hogyan lett milliomos a BMW-s gázoló? Index, 2012 08 24 ) A hazai média a Rezes család ügyeivel kapcsolatban döntően a szlovák média anyagaiból dolgozott, nem meglepő az erős egyezés: „A HZDS, a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) és a Szlovákiai Munkásszövetség (ZRS) 1994-től tör- ténő országlása idején került Alexander Rezeš tulajdonába a kassai vasmű (VSŽ), az üzletem- ber a mečiari privatizáció ikonjának számított. (…) A vadprivatizációkból gyakran a maffa is proftált, de soha senki nem lett hivatalosan felelősségre vonva, megbüntetve.” (Mečiar végleg távozik a politikából, és a HZDS-nek is befellegzett Paraméter, 2012 04 28 ) 44 A Diósgyőri Acélművek kálváriája egy ponton összekapcsolódott a Rezes Sándor- féle Kassai Vasmű történetével. „1998 januárja óta szlovák többségi tulajdonban van a Diósgyőri Acélművek. [A]kár német cég is lehetett volna a pályázat győztese; mostanában egyre többen kérdezik, miért is a kassaiaké lett a diósgyőri kohászat. Sokan tippelnek politikai okokra: a Horn-kormány talán arra gondolt, hogy ha kedvező feltételekkel odaadja a DAM-ot, akkor a bősi tárgyalásoknál valamit vissza- kérhet majd. Az akkori szlovák kormányfő, Vladimír Meciar jobb kezének számító Alexander Rezes volt a kassai vasmű tulajdonosa. Számukra sem lehetett olyan rossz üzlet a DAM, mert bár átvállalták az adósságok egy részét, mindössze 1 dollárt kellett letenniük a részvényekért És aztán akármi megtörténhet. Történt is, csak nem úgy, ahogyan Meciar és Rezes gondolták, hiszen bukott a kormány, és csaknem tönkrement a kassai cég is Meciar ment, és ment Rezes is a vasműtől. Azóta kínlódik a kassai társaság, és vele kínlódik a hozzá kötött Diósgyőri Acél- művek is.” (Diósgyőri vaskohászat: Füstbe ment tervek. Magyar Narancs, 2000 03 02 ) 45 44 A privatizáció deklarált ideológiai célja Mečiar Szlovákiájában a „nemzeti tőkés osztály” megteremtése lett, a vállalatokat közvetlenül adták el a tűzhöz közel álló menedzsereknek és vállalkozóknak, akik rendkívül kedvező körülmények között jutottak a cégekhez, de még így sem tudták azokat működtetni saját tőke és tapasztalat hiányá- ban A privatizáció eredménye így rendszerint a rövid távú haszonszerzés és a vagyonkimentés volt 45 A privatizációról részletesebben lásd Gál Zsolt: A privatizáció három útja és tanulságai Cseh országban, Szlovákiában és Magyarországon. (http://epa oszk hu/00000/00033/00020/00020 htm)