Page 141 - Hartai László – Médiaesemény-esettanulmányok

3. A Rezešová-eset (avagy a sztárbotránytól az intézményi botrányig) 139 hogy az politikai döntésre született, hanem az ügy további menetére is Hiszen, ha másodfokon vagy a megismételt eljárásban a bíróság súlyosabb büntetést szab ki, akkor arra is azt gondolják majd, hogy politikai nyomásra született.” (Hír24, 2013 12 05 ) „Rezesova szinte hiánytalanul megtestesíti mindazt, amiért a keleti zugkapitalizmus nyerteseit – nem kevés okkal – utálja a köz. Ez még persze lehetne szimplán indulatvezérelt előítélet is, csak hát ebben az esetben Rezesova tettei és mentalitása nagyrészt igazolták is ezeket az elő- ítéleteket. (…) Nagyon jól kimódolt és időzített(!) előadás volt tehát a Fidesz-frakcióvezető performansza, ahogy a fedhetetlen erkölcs szigorával sújtott le a privilé giumok luxusában dő- zsölő burzsujnőre. Csak hát az egész jól felépített színjáték eleve egy orbitális csúsztatáson ala- pul. Azt mondta Rogán, hogy »az elsőfokú bíróság luxus körülmények közé helyezte ki házi őrizetbe« Rezesovát. Ezzel szemben a tény az, hogy a házi őrizetet elrendelték, de arról még csak nem is harangozott senki, hogy konkrétan gyémánt palotába kell-e őt vinni, vagy a Nyomo- rultakat idéző pincebörtönbe. Azért nem, mert erről – idevágó törvény híján – nem is rendelkez- het. (…) Nem véletlen, hogy ezt a sunyi, poli tikai haszonszerzésre irányuló akciót elítélte egysé- gesen szinte az egész jogász szakma, a Kúria elnökéig, aki pedig Fidesz-kinevezettnek számít De úgy tűnik, neki mégis fontos annyira a szakma respektje, hogy kikérje magának ezt a popu- lista hangulatkeltést Ám Rogán Antalt a legkevésbé sem érdeklik ezek a reakciók, mint ahogy nem érdeklik a jog állam elvei, az igazságszolgáltatás függetlensége, a bíróságok autonómiája sem. Őt egyedül a szavazatszerzés lehetősége érdekli. Az, hogy egy ócska blődli keretében játszhassa el: mennyire átérzi a nép elemi felháborodását Majd tetszelegjen abban a látszatban, hogy a bíróság Rogán erőteljes fellépésétől megriadva zsuppolta vissza a kóterbe Rezesovát.” (168 Óra Online, 2013 12 08 ) Azt a változó sikerrel folyó harcot, amit a médiaintézmények vívnak azért, hogy ők határozhassák meg egy-egy ügy kapcsán azt, hogy miről kell beszélni és a tör- ténteket hogyan kell(ene) értelmezni, erősen befolyásolja, ha az ügy közvetlenül a politikusok tetteiről szól. Ilyenkor a felkínált értelmező keretek rivalizáló diskur- zusai szinte mindig a politikai térfelek szerint, a hírmédia szereplőinek politikai kötődései, szerepfelfogása szerint alakulnak. Különösen akkor, ha az adott ország nyilvános ságát – mint a kétezres évek Magyarországán – az elkötelezett újságírás dominálja. Azt, hogy a kormánypárt frakcióvezetőjének akciója – a média napi- rendjének tematizálása szempontjából legalábbis – sikertelennek bizonyult, jól mu- tatja, hogy a hírmédia jobboldalinak és kormányközelinek tekintett része (az adott időszakban szintén erős küldetéstudattal rendelkező közmédiával együtt) defenzí- vába került, és alig szólalt meg az üggyel kapcsolatban Amikor mégis, akkor pedig némileg szokatlan módon hangot adott a kritikusabb véleményeknek is Ugyanak- kor a politikai témák iránt rendszerint igen visszafogott érdeklődést mutató bulvár- média – bizonyára a Rezešová-ügy iránti felfokozott közérdeklődés miatt – várat- lan érdeklődést mutatott a Rogán-videó körül felerősödő hangzavarban. A nyilvánosságban végső soron az „indulati demokrácia frame” vált uralko- dóvá, függetlenül attól, hogy a kezdeményező politikusnak és pártjának nem fel- tétlenül kellett a Rogán-videó kapcsán politikai veszteséget elkönyvelnie Mindez