Page 143 - Hartai László – Médiaesemény-esettanulmányok

3. A Rezešová-eset (avagy a sztárbotránytól az intézményi botrányig) 141 Míg a szakértőbotránnyal kapcsolatos nyilvános beszédet két meghatározó (és egymással versenyző) online portál határozta meg, a többi témát nem tudta kisa- játítani egyik felület és intézmény sem A bulvármédia legitim nyilvánosságban működő része valójában nemigen ta- lált fogást a Rezešová-ügyön. A kulcsszereplő személyiségét, de még családját sem sikerült kellő közelségbe hoznia ahhoz, hogy a közönség bevonható legyen vala- miféle drámai privát narratívába. Ezt részben az ügy jellege okozta (erről a tabu kapcsán már volt szó, Rezešová valóságos története és személyisége tabuvá vált), részben pedig Rezešováék stratégiája a büntetőperben, amivel a lehetőségekhez képest nemhogy táplálták volna, de kifejezetten blokkolták a hírmédia szenzáció- éhségét Senki nem vállalta a nyilvános beszédet a volt férjet kivéve (a tárgyalá- son is egyedül ő szólalt meg). Így az ügy bulvárosan gazdagnak tűnő háttere el- lenére a szenzációmédia különös módon beragadt a tragédia felidézésnek állandó ismétlésbe, és – szándéka ellenére – támogatta a védelem stratégiáját azzal, hogy nem építhette fel sem a „szörnyeteg anya”, sem az „alkoholista”, sem a „szenve- délyes hősszerelmes”, de még az „angyalarcú démon, a vamp” narratíváját sem. A fogházban varrogató „mintarab” passzív, minden drámaiságot nélkülöző kép- zete pedig nem ragadhatta meg a különösséget váró közönség fgyelmét. A hírmédia illegitim, az internet árnyékos zónájában működő, radikálisan etno- fób szereplői viszont saját állandó összeesküvés-narratíváikba zárva azt hang- súlyozhatták, hogy a Rezešová-ügyben – legalábbis annak kimenetelét, az ítéletet illetően – kivételesen együtt mozoghatnak, összhangzatban szólalhatnak meg a mainstream hírmédia főszereplőivel. Rezešovát jogilag lehetségesen, sőt még azon is túl elítélve úgy tűnhet, mintha maguk is legitimálódnának valamelyest. A közmédia lényegében átengedte ezt az ügyet a hírmédia más ágenseinek Be- számolt az ügy fontosabb állomásiról, de világosan látható, hogy nem kívánta meghatározni a nyilvánosságban az erről szóló diskurzusokat az ügy egyetlen fá- zisában sem. A másodfokú jogerős ítéletről az aznapi főműsoridős híradó felénél számolt be, önálló, saját anyagot lényegében nem készített az ügyről. Mondandóját a bírónő ítéletéből kiindulva arra futatta ki, miszerint „lehet, hogy évekkel keve- sebbet kellene börtönben maradnia, hogyha más védekezési módot választ Nem a legszerencsésebben védekeztek.” Az előző fejezetben tárgyalt frame-ek konstrukcióját domináló hivatkozott szöve- gek elemzését segíti a következő táblázat: