Page 165 - Hartai László – Médiaesemény-esettanulmányok

4. Szexbotrányok 163 medvevilággal, amely elnyelheti vagy már be is kebelezte őket. A letakart („elta- kart”), fnoman fallikus érzetet keltő hatalmas asztalon a kancsó üres. Veszélyes helyen áll, az asztal legszélén. Elég egy pici kis mozdulat, hogy lezuhanjon… 4.2. kép. Az írás a szokatlan (hiszen nem a tényműfajhoz kapcsolódó, dokumentáló-hitele- sítő) képet követően a talányosságra és a titokra építő címmel és fejezetcímmel indul. Már az első bekezdésben egy rendkívüli személyiség bontakozik ki a sze- münk előtt. Vajon miért hagyta ott a gimnáziumot S. tanár úr – rántja be egy réges-régi ügybe az olvasót a cikk, amely egyáltalában nem úgy kezdődik, mint a hírmédia fordítottpiramis-elv szerint szerkesztendő anyagai. Egy szabályos hír ele- jén a legfontosabb információt közli az újságíró, a maginformációval indít, a ki- bontás, a részletek később jönnek, a következő bekezdés rendre kevésbé fontos, mint az előtte álló. Magyari Péter cikke nem így szerveződik. S. tanár úr hirtelen távozása következmény, nem ez a maginformáció A történet tényleges fókusza a molesztálás-megrontás, ám ez lassan bontakozik ki Az újságíró az oknyomozó újságírás „krédója szerint” valóban a „zárt ajkak és zárt ajtók” felnyitására vállalkozik egy olyan ügyben, amely számos embert érintett, akik között erős megegyezés volt, hogy soha nem beszélnek senkivel arról, ami történt „Nagyon rossz vége lenne Nagyon sokat ártana az iskolának, a gyerekeknek, mindenkinek.” Magyari nem építi bele a cikkbe annak a történetét, hogyan buk- kant az esetre. Nem tudjuk, hogy olyasvalaki beszélt neki az ügyről, aki szemé- lyesen érintve volt, vagy olyasvalaki, aki összehozta olyanokkal, akik ismerték abból az időből S. tanár urat. Magyari védi információforrásait, megváltoztatja még a keresztneveket is (nyolc beszélgetésből idéz keresztnévvel, és még ki tudja hányból név nélkül), de Sipos nevének kezdőbetűjét meghagyja, és számos olyan utalást is, amely könnyen azonosíthatóvá teszi a tanár urat és az iskolát (Elitgim- náziumból még csak van néhány, de a leírás – „A nyaraltatásnak nagyon komoly hagyományai voltak már, mire S. lett az örökség továbbvivője. A táborok 1939-ben indultak egy Nógrád megyei faluból, és utána még vagy negyven évig generációk sora töltötte itt a nyarait 1978-ban volt az utolsó nógrádi tábor, és addig csak egyet- lenegyszer, 1944-ben maradt el.” – egyértelműen beazonosíthatóvá teszi a Leveleki Eszter-féle legendás bánki hagyományt.) Egyértelmű, hogy Magyari úgy konst-