Page 166 - Hartai László – Médiaesemény-esettanulmányok

164 Médiaesemény-esettanulmányok ruálta meg a szöveget, hogy a megrontó a bűnügy elkövetőjeként, S. tanár úr Sipos Pálként biztosan lelepleződjön, de a szó szoros értelmében mégse az újságíró/hír- portál nevezze meg őt. A történtek fényében az sem kizárt, hogy Magyari azért döntött így, mert ezen a módon kívánt minél több szereplőt színvallásra, megszóla- lásra bírni, tudván, hogy az ilyen ügyek megvitatására, feltárására egyedül a nyil- vánosság kényszerítheti a közösséget. Az újságíró nem „jófú”, bizonyos mértékig érdekeket sért, rég behegedt sebeket tép fel, hiszen aligha örülhettek a hajdani sze- replők közül sokan annak, hogy ebben az ügyben kereste meg őket. „Nehéz volt ennyi év után is erről a témáról beszélgetni az egykor befűzöttekkel, pedig többsé- güknek már saját gyerekeik vannak Sokszor harmadik személyben kezdtek el beszélni maguk- ról, amikor a konkrét szexuális helyzetekre tereltem a szót. Több hónapon keresztül sok volt tanítvánnyal és táborozóval és tévés diákszereplővel beszélgettem, hogy ez a cikk elkészüljön. A legtöbben ezt kérdezték először: »minek ezt ennyi év után feszegetni?« Abban végül mind egyetértettek, hogy példatörténetként fontos lehet, hogy sokan megtudják, hogyan történhetett meg, hogy egy köztiszteletben álló ember 15 éves fúkkal elégít tesse ki magát az ország egyik legjobb gimnáziumában Hátha valaki így kap bátorságot ahhoz, hogy szólni merjen, ha hason- lót tapasztal. Mert abban is egyetértettek, hogy ami történt, az nagyon rossz volt.” A helyzet etikai szempontból egyrészt azt követelte, hogy egyetlen hajdani áldozat se sérülhessen még jobban, másrészt viszont azt, hogy az ügy kerüljön nyilvános- ságra, legyen a közbeszéd tárgya Magyarit nyilvánvalóan nem az érdekli, hogy Sipos ellen eljárás induljon, hogy jogi értelemben feleljen tetteiért Az talán fontos a számára, hogy szembe kelljen nézni mindazzal, amit tett Fontos, hogy közel hozza és értelmezze a táborok álomországát, ahol a tanár volt a „világ ura”, az sem lényegtelen, hogy a környezet a budapesti értelmiség színe-virága, és Sipos való- ban fgyelemre méltó személyiség, de ami valójában izgatja, amivel dolga van, az a tény, hogy „sem a felnőttek, sem pedig a gyerekek nem tudtak mit kezdeni a hely- zettel”. Az újságíró azt akarja megérteni (és a közbeszéd, a kollektív diskurzus tárgyává tenni), hogy miért nem tudtak (és tudnak azóta sem, és nemcsak „ők”, mások sem) mit kezdeni a molesztálással (vagy az ilyesfajta helyzetekkel), mert az világos, hogy a pesti elitgimnáziumban történtekhez hasonló esetek sokkal gyak- rabban fordulnak elő, mint ahányszor ügy lesz azokból. Hugo de Burgh mintha csak Magyari Péter írása alapján fogalmazta volna az oknyomozó újságírás lényegét. 4.1.2. Hírérték a szexuáliszaklatás-botrányokban Az S. tanár úr és áldozatai történetét elbeszélő íráshoz vezető hajdani események hírértéke rendkívül magas (annak ellenére, hogy az egyik legfontosabb aspektus- ból, a jelenidejűség, aktualitás szempontjából az eset voltaképpen hírnek sem te- kinthető).