Page 162 - Hartai László – Médiaesemény-esettanulmányok

160 Médiaesemény-esettanulmányok oknyomozó újságíró olyan eseteket próbál feltárni, amelyek (…) elmondanak valami jellemzőt a korról, amelyben élünk: korrupciót, hatalommal való visszaélést vagy egyéb „hibás” működést mutatnak be átfogóan, a maguk összefüggéseiben; valami olyat, amit egyébként az érintettek el akarnak rejteni. Az oknyomozó újságírás tehát a zárt ajkak és a zárt ajtók felnyitását jelenti.” 3 Az oknyomozó újságírás lényegét Hugo de Burgh a következőképpen fogalmazza meg magyarul is olvasató könyve bevezetésében (amelyben számos izgalmas és találó esetet mutat be az oknyomozó újságírás történetéből): „[F]elhívja a fgyelmet a társadalom szabályozórendszereinek hiányosságaira, s azokra a kis- kapukra, amelyeket mindig megtalálnak e rendszereken belül a hatalmasok, gazdagok és a tilos- ban járók. (…) Az oknyomozó újságírás témái nem feltétlenül a közvetlen jelent érintik. Az új- ságírót ilyenkor erkölcsi felelőssége hajtja, hogy utánaeredjen a megdöbbentő valóságnak. (…) Az oknyomozó munka felelősséget ébreszt olyasvalami iránt, amire különben nem is gondol- nánk. (…) Az oknyomozó újságíró mozgásba hozza a dolgokat, a kormánytól függetlenül kí- váncsiskodik, s egyetlen hatalmi szervezetben sem bízik meg.” 4 Az oknyomozó újságírás egyik fontos módszere a háttérbeszélgetés, ahol az újság- író az ügyet ismerő vagy abban érintett emberekkel beszél, akiknek az anonimi- tását garantálni tudja Ilyenkor különösen fontos, hogy az újságíró több független forrásra támaszkodva ellenőrizze a megszerzett információkat, mert semmiféle ga- ranciája nincs arra, hogy nem tévesztik meg „Forrásmegjelölésre nincs szükség, még körülírt formában sem, ha a közölni készült információ ellenőrzött és tényként kezelhető. Idézet esetében azonban szükség van a forrás minél pontosabb körülírására, illetve megjelölésére, a közönség minél pontosabb tájékoztatása érdekében A hi- telesség szempontjából ugyanis elengedhetetlen, hogy az olvasó tudja, milyen érdekei, elfogult- ságai, indítékai és szándékai vannak a névtelenül nyilatkozó személynek Nem mindegy, hogy a forrásnak milyen a viszonya az információ tárgyához – szereti-e vagy utálja azt, amiről szó van –, mint ahogyan az sem lényegtelen, hogy az illető elsődleges forrásnak tekinthető-e – azaz az események közvetlen résztvevője volt –, vagy pedig másodkézből származnak az információi olyan személyektől, akik viszont az események közvetlen résztvevői voltak. (…) Háttérbeszélge- tés forrásmegjelölés nélkül: az angolszász szakirodalom deep background (Rivers és Mathews, 1993) beszélgetésként említi ezt a típust, aminek alapszabálya, hogy az ilyen beszélgetésből származó információkat csak forrásmegjelölés nélkül lehet közölni. Ebből az is következik, hogy az ilyen beszélgetések után magát a forrást még körülírni sem szabad, idézet nem közöl- hető, csak a tényszerű információk használhatóak fel – természetesen körültekintő és gondos ellenőrzés után.” 5 3 ószaBó Attila – vajda Éva: A valóság nyomában – Az oknyomozó újságírás eszközei és módszerei Média- kutató, 2001 nyár 93–106 4 Hugo de BurGH: Oknyomozó újságírás. Budapest, Jószöveg Műhely, 2005. 5 ószaBó – vajda i m (3 lj )