Page 167 - Hartai László – Médiaesemény-esettanulmányok

4. Szexbotrányok 165 – Az egyik legsúlyosabb normasértésre, devianciára épül, a fatalkorúak megron- tására, szexuális kihasználására – Váratlan, meglepetésszerű az ügy kirobbanása, az eltelt negyedszázadnyi idő csak növeli az esettel kapcsolatos érdeklődést. – A hírértéket növeli S. tanár úr személyiségének kétértékűsége, az elfogadhatat- lan és a rajongás mindig oly izgalmas elegyének kettőssége. – Erős az érintettség/fontosság/közelségérzet, az esemény földrajzi és kulturális relevanciája, közelsége Különösen a befogadók egy igen érzékeny része, az úgynevezett véleményformáló értelmiség számára az – A prominencia, az ismertségfaktor az ügyet felszínre hozó írásban a kvázi- anonimitás miatt még nem erős, de napokkal később annál fontosabbá válik. Sipos Pál képernyős arcként sokaknak ismerős lehetett, kitűntetése, politikai né- zeteinek azonosíthatósága a rémszemélyiséggel összekapcsolva rendkívül erős hírértéknövelő tényezővé vált. A Szepesi-ügyhöz hozzászóló, arról tudósító szövegek világosan két csoportba so- rolhatóak. Az egyikbe azok a cikkek, műsorok, publicisztikák tartoznak, amelyek témája az úszónő 18+-os, a szoftpornó határán egyensúlyozó könyve kapcsán a sportolósztárok magánélete, valamint a csinos és fatal Szepesi remekül fényké- pezhető és interjúvolható, látszólag önsorsrontó (vagy éppen nagyon is rafnált és ezért érdekes) karaktere. Ezek a „strigulairodalomról” és annak szerzőjéről szóló szövegek a sztárpletykákra, a polgárpukkasztásra „utaznak”, mivel – az egyik te- levíziós műsor címét idézve – „sok embernél kiveri a szextéma a biztosítékot”. A másik – jóval dominánsabb – szövegcsoport témája a molesztálás (szűkebben a Kicsi bácsi-féle rendőrségi ügy, tágabban a fatal sportoló(nők) testi-lelki meg- alázása és kihasználása az élsportban) A két szövegcsoporthoz tartozó szövegek más hírértékkomponensekre épülnek, nem teljesen fedik egymást: – A negativitás, a deviancia céltáblája az első szövegcsoportban maga az úszónő (aki ezekben a szövegekben exhibicionista, sértett, a hagyományos női szere- peket kifordító, akinek az írói kvalitása gyenge, de hírnév és pénz iránti mo- hósága határtalan, akiben nincs büszkeség, és „megbukott sportszerűségből”, hiszen saját fészkébe piszkít, nincs tekintettel senkire és semmire) A másik – a molesztálást, a megalázásokat tematizáló – szövegcsoportban a de- viancia maga a gyereklányokat ért szexuális (és egyéb) zaklatás, címzettje a zaklató, de a negativitást erősíti az is, hogy jogi úton ezúttal sem szolgáltatható igazság, a büntetés elmarad – A Szepesi-ügy mindkét narratívája alkalmas a folyamatosan frissülő, aktualitás- ként megfogalmazható és a váratlanságot kiaknázó hírgyártásra, különösen az olyan éles helyzetekkel, mint a szexuális zaklatás narratívájának szembesítésére szerveződő szituatív műsorokban, ahol a közönség szinte a részese lehet az előre ki nem számítható történéseknek