Page 161 - Hartai László – Médiaesemény-esettanulmányok

4. Szexbotrányok 159 az esettanulmányban a szöveg- és kontextuselemzéssel, illetve a gyűlöletbeszéd- problémával foglalkozunk alaposabban Megnézzük azt is, hogy a média kulturális elméletének jegyében miképpen értelmezhető a Leleplezés rituális narratívájá- ban valami annak a lényegéből, ami ezekben az ügyekben történt. Végül áttekint- jük az esetekkel kapcsolatos médiaoktatási vonatkozásokat, problémákat és lehető- ségeket 4.1.1. Az oknyomozó újságírás Az oknyomozó újságírással (investigative journalism) kapcsolatban nincs egysé- ges álláspont a szakirodalomban Vajda Éva és Weyer Balázs 1998-ban még amel- lett érvelt, hogy ha újságírásról beszélünk, azt értjük rajta, hogy az újságírónak szükségképpen az igazság feltárására kell törekednie, vagyis mindig tényfeltáró, oknyomozó jellegű attitűdről és munkáról van szó. „Sokak szerint az oknyomozó újságíró elég szkeptikus ahhoz, hogy önállóan válassza ki témáit, és elinduljon egy jelenség, egy esemény feltérképezése után Dolgozzon bármilyen médium- nál, a lényeg az ötlet és az elszántság. A módszernek azonban úgy kell működnie, hogy ha az újságíró mindennapi munkája során olyan információ birtokába jut, amely azt a gyanút kelti benne, hogy itt érdemes valaminek alaposabban utánanézni, akkor ezt – a szerkesztőjével foly- tatott egyeztetés után – minden esetben meg is teszi Ha a téma nem ébreszt benne a szakmailag szükségesnél nagyobb gyanakvást, akkor egyszerű híradás lesz a dologból. Nincs tehát értelme megkülönböztetni újságírót és »oknyomozó újságírót«, ahogy autószerelőt és »hibajavító autó- szerelőt« sem különböztetünk meg. Nyilván vannak, akik tehetségesebben szerelnek autót, ko- moly feladatokat bíznak rájuk, de alapvetően konszenzus van abban: minden autószerelő hibá- kat javít.” 1 Ószabó Attila és Vajda Éva azonban később mégis lényegi különbséget látott a napi újságírói gyakorlat és az oknyomozói újságírás között, amennyiben az utóbbit művelő újságíró olyan ügyekkel foglakozik, amelyekben – mint azt Rivers és Mathews megfogalmazza – „utánamegy az olyan információknak, amelyeket szán- dékosan eltitkolnak, mert jogilag vagy etikailag elítélhető dolgokra vonatkoznak”. 2 „[A]z oknyomozó újságírás végterméke minden esetben az újságíró saját nyomozásának ered- ménye, nem pedig valaki másé; azaz az újságíró nem egy egyébként arra hivatott hatóság vizs- gálatának eredményét ismerteti közönségével, hanem a saját munkája eredményeképpen össze- gyűjtött tényeket és információkat tárja az olvasó elé. Fontos további jellemző még, hogy az 1 vajda Éva – weyer Balázs: A tényfeltáró újságírásról Élet és Irodalom, 1997/2 http://www es hu/old/9927/ publi000 htm 2 rivers, William L – matHews, Cleve: Médiaetika. Budapest, Bagolyvár, 1993