Page 253 - James Potter – Médiaműveltség

10. fejezet: Szórakoztatás 229 aránya 30%, a komédiáé 17%, a jó és rossz harcáé 13%, a szerelem/szex/románcé 12%, a speciális effekteké 10%, a történeté 10%, a zenéé pedig 8% kell hogy le- gyen. Ez a formula rámutat arra, hogy a Titanic és a Toy Story 2 tökéletes flmek voltak (C. Baker, 2003). Az ugyan kétséges, hogy sikerül-e valaha is a sikeres flm vagy történet formuláját egy precíz matematikai képletté egyszerűsítenünk, min- den történetnek kell hogy legyen egy bizonyos karakterisztikája, hogy megfeleljen a közönségnek. Felismerhető lesz tehát számunkra az általános szórakoztató törté- net formulája. Minden történet egy konfiktussal vagy egy problémával kezdődik. A konfiktus a történet előrehaladtával fokozódik, és a főszereplők igyekeznek megoldani a problémát. Végül a záró jelenetben a probléma megoldódik, a konfik- tust teljesen vagy legalábbis jelentős részben felodják. Ezt az általános formulát nemcsak a médiaüzenetek készítői használják, hanem mi – a közönség – is, hogy segítsen felismernünk a jó és a rossz karaktereket, és hogy gyorsan felismerjük, hol is tartunk a történetben. A legnagyobb nézettsége jellemzően azoknak a történetnek van, amelyek szorgosan használják ezeket a for- mulákat, mert ezeket a legkönnyebb követni. Minél több tapasztalatunk van a szó- rakoztató üzeneteket illetően, annál többet tudunk meg a történet formulájáról. Arra vagyunk kondicionálva, hogy előre várjunk bizonyos pontokat, ütemezést, szereplőket és témákat a történetben. Műfajok A szórakoztató történetek legátfogóbb formulája különféle módokon kerül kifejtés- re a szórakoztatás különböző műfajainak esetében. Vizsgáljuk meg a dráma, a ko- média, a románc és a reality jellegű műsorok történetformuláját közelebbről. Dráma. A dráma műfajába három alfaj tartozik, amelyek egyben a dráma mint szórakoztatás három formája is: tragédia, misztikus és akció/horror (Sayre és King, 2003). A tragédiának olyan szereplőinek kell lennie, akiket a közönség ne- mesnek és jónak fogad el. Sajnos azonban velük szomorú dolgok szoktak történni, vagy azért, mert végzetes hibát követnek el (ahogy a shakespeare-i tragédiákban), vagy mert a végzet pecsételi meg a sorsukat, ahogy az a Titanic című flmben is történik. A közönség tagjai azt szeretik a tragédiákban, hogy lehetőségük van ösz- szehasonlítani magukat a tragikus szereplőkkel, és aztán jobban érezni magukat a szerencsétlenül járt karaktereknél. A misztikus formula esetében a történet egy fontos darabja hiányzik. A „ki tette” típusnál például a kicsoda hiányzik. Általában egy súlyos bűntény adja az indító löketet a történetnek, amelyben valakinek a rendelkezésre álló információk alapján kell megtalálnia, ki a tettes. A késleltetés a puzzle megoldásában van. A közönsé- get magával ragadja a történet, amint ők maguk is próbálják megfejteni a rejtélyt.