Page 256 - James Potter – Médiaműveltség

232 IV. rész: Tartalom maznak, és négy percig vagy még hosszabb ideig is eltartanak. A néző elveszítheti a történet fonalát vagy önnön motivációját a műsor követésére, hacsak a történet fel nem csigázta. A televíziós történetek mesélőinek ezért valahogy fel kell kelteni- ük a nézők érdeklődését már a műsor legelején; a feszültségszintet minden reklám- blokk előtt fel kell tornászni azért, hogy a nézők maradjanak a csatornánál a rek- lámblokk alatt, és várják ki, hogyan folytatódik a műsor. A cselekményt minden percben érdekessé kell tenniük, hogy azok a nézők, akik váltogatják a csatornákat, ott ragadjanak a műsor előtt. Másodsorban a televíziós történeteknek elég egyszerűnek kell lenniük. Emiatt olyan egységesek a formulák. Mivel sok néző kapcsolódik be a történet közepénél, a producereknek megszokott, standard formulákat kell használniuk azért, hogy az emberek gyorsan képbe kerüljenek a cselekménnyel kapcsolatban. A közönségnek azonnal fel kell tudnia ismerni, melyik szereplő kicsoda, mi a konfiktus tárgya, és hol tartanak a kihívásaikkal való megküzdésben. A nyomtatott médiától eltérően az emberek itt nem tudják irányítani a történet tempóját, vagy visszaugrani néhány fejezetet, és újraolvasni egy korábbi részt. Természetesen fel lehet már venni és újra le lehet játszani a műsorokat, hogy megértsük az elsőre elmulasztott részeket, de ilyesmit ritkán csinálunk. E korlátok miatt a televíziós történeteknek egyszerű- nek és könnyen követhetőnek kell lenniük, a történet lényege akkor is érthető kell hogy legyen, ha nem fordítunk rá komoly fgyelmet. Televíziós műsorokban a producereknek nemcsak hogy a jól ismert formulákat kell használniuk, hanem elég kreatívnak kell lenniük ahhoz is, hogy eltérjenek a történet formulájától azért, hogy a történetek frissek maradhassanak azon nézők számára, akik ugyanezt a cselekményt már több százszor látták. Ezt a két feladatot lehetetlennek tűnik egyszerre megvalósítani, és emiatt van, hogy a televíziós soro- zatok kis hányadának lett néhány tucatnál több epizódja. A szórakoztató üzeneteknek az interneten (például a YouTube és a Hulu videói) nincsenek olyan időbeli korlátaik (akármilyen hosszúak lehetnek és akármikor el- érhetők), amilyenek a hagyományos televíziózást jellemzik. A webes üzeneteknek azonban egy sokkal nagyobb kihívással kell megküzdeniük Minden hónapban 20 millió videó kerül feltöltésre a Facebookra, és ha meg szeretnénk nézni az el- múlt évben a YouTube-ra feltöltött videókat, ahhoz 21 évszázadra lenne szük- ségünk (Pingdom, 2013). Így tehát, ha azt szeretnénk, hogy a feltöltött videónk számottevő közönség érdeklődését keltse fel, hatalmas kihívást jelent előretörni a zsúfolt versenyben. Változó közízlés. A történetmesélés formuláinak úgy kell fejlődniük, hogy igazod- janak a közízlés változásához. A túl sok ismétlődést az emberek unalmasnak talál- ják, és ezért valami mást keresnek. A producereknek tudniuk kell, hogy meddig terjed adott korban az elfogadhatóság határa, ahol még nem okoznak sértődést, és nem veszítenek ezzel a közönségből. A média sokkal érzékenyebbé vált ezekre az