Page 33 - James Potter – Médiaműveltség

1. fejezet: Miért szükséges nagyobb médiaműveltségre szert tennünk? 9 netek értéke csökken. A Nobel-díjas közgazdász, Herbert Simon 1971-ben megf- gyelte, hogy „az információs gazdagság a fgyelem szegénységét hozza magával” (Angwin, 2009, 239). Ezt egy vizsgálat szemlélteti, amelyben egy lekvárkóstoló asztalt állítottak fel egy élelmiszerüzletben. A kísérlet idejének első felében 6-féle lekvárt kínáltak, majd az idő második felében 24-félét. Amíg a több lekvárt kínáló asztal 50%-kal több érdeklődő és kóstoló személyt csalogatott oda, a kevesebb lek- várt kínáló asztal több vásárlást generált A több lekvárt kínáló asztal látogatóinak csupán 3%-a vásárolt valamilyen lekvárból, a kevesebb lekvárt kínáló asztal láto- gatóinak 30%-a (C. Anderson, 2006). Ez jól illusztrálja azt az elvet, hogy a vá- laszték ugyan mindenkor csalogató, a túl nagy választék azonban megbénít ben- nünket Amikor elménk robotpilóta-üzemmódba kapcsol, lehet, hogy sok üzenetet el- mulasztunk, amelyek pedig segítségünkre vagy szórakoztatásunkra lennének. Talán nincs még belénk programozva minden kiváltó ok, amely megszakítaná automatikus feladat-végrehajtásunkat, ha egy potenciálisan hasznos üzenettel találkozunk. Visszatérve a szupermarket fenti példájához, tegyük fel, nagyon egészségcentrikusak vagyunk. Ha kevésbé törődnénk a hatékonysággal, miután beléptünk az élelmiszerüzletbe, a termékek széles körét vennénk fontolóra, és elol- vasnánk az összetevőiket felsoroló címkéket. Nem minden zsírszegény terméknek egyforma a zsírtartalma, nem ugyanazok a vitaminok, és nem ugyanakkora meny- nyiségben vannak jelen minden vitaminnal dúsított termékben. Vagy az is lehet, hogy az árakra vagyunk nagyon érzékenyek. Ez esetben, ha kevésbé törődnénk a hatékonysággal, az üzletbe lépve az egymással versenyző termékek szélesebb kö- réről gondolkoznánk el, és alaposabban megvizsgálnánk az egységáraikat, hogy nagyobb értéket kapjunk a pénzünkért. Ha túlzottan a hatékonysággal vagyunk elfoglalva, elszalasztjuk azokat a lehetőségeket, amelyekkel bővíthetnénk a tapasz- talatainkat, kedvezőbb döntéseket hozhatnánk, és ezáltal egészségesebbé, gazda- gabbá és boldogabbá válhatnánk A nagy kérdés Mivel információval nagymértékben telített kultúrában élünk, és elménkbe prog- ramozott automatikus rutinjaink használatával védekezünk ez ellen az információ- áradat ellen, a nagy kérdés az, vajon ki írta a programkódot, amely ezeket az auto- matikus rutinokat irányítja. Erre a fontos kérdésre az a válasz, hogy életünk során a minket ért számos be- folyásoló tényező egyesével írta meg a programkód egy-egy részét – a szülők, test- vérek, intézmények, a társadalom és a tömegkommunikációs rendszerek. A prog- ram egy része segíteni hivatott bennünket a céljaink és boldogságunk elérésében. Ugyanakkor egyes részeket arra programoztak, hogy felhasználjanak minket a sa- ját céljaikhoz, és ezek lehet, hogy nem egyeznek a saját jól felfogott érdekünkkel.