Page 32 - James Potter – Médiaműveltség

8 I. rész: Bevezetés 39 975 döntést arról, hogy egy bizonyos terméket nem vásárolunk meg. Hogyan sikerült egy ilyen bonyolult, összetett feladatot ilyen rövid idő alatt elvégezni? Úgy, hogy olyan automatikus rutinokra támaszkodtunk, amelyek a vásárlási szo- kásainkat alkotják. Kultúránk nem más, mint a médiaüzenetek óriási szupermarketje. Ezek az üze- netek mindenhol ott vannak, akár észleljük őket, akár nem; azzal a különbséggel, hogy a kultúránkban sokkal több üzenet létezik, mint ahány termék van egy szu- permarketben. A mindennapi életünkben – hasonlóan, mint amikor egy szuper- marketbe belépünk – automatikusan betöltődik az elménkbe egy program, amely megszabja, mire fordítsunk fgyelmet úgy, hogy minden mást fgyelmen kívül ha- gyunk. Automatikus feldolgozási folyamatok irányítják a legtöbb – de természete- sen nem minden – médiatapasztalásunkat Ezzel az automatikus feldolgozással nagy mennyiségű médiaüzenetet vagyunk képesek befogadni anélkül, hogy külö- nösebb fgyelmet kellene rájuk fordítanunk; ezáltal úgy érezzük, hogy azért szűr- jük ki ezeket az üzeneteket, mert nem fordítunk tudatos fgyelmet rájuk. Időnként előfordul, hogy van valami az üzenetben vagy a környezetünkben, ami ráirányítja a fgyelmünket egy médiaüzenetre. Hogy ezt érzékeltessük, képzeljük el, hogy au- tóvezetés közben zenét hallgatunk iPodunkon az autó hangszóróin keresztül, de fgyelmünk a mellettünk ülő barátunkkal folytatott beszélgetésre irányul. Egyszer csak a kedvenc dalunkat kezdi el játszani a rádió, ezért a fgyelmünk a beszélge- tésről a zenére terelődik. Vagy éppen azért szakad meg a beszélgetés, mert a bará- tunk hallja meg az ő kedvenc dalát az autó hangszórójából szólni, és elkezdi éne- kelni. Mindkét helyzetben a hangszóróból érkező médiaüzenetek sorának vagyunk kitéve anélkül, hogy tudatos fgyelemmel kísérnénk ezt, de történik valami, ami a fgyelmünket tudatosan a zenére irányítja. Az automatikus feldolgozás előnyei és hátrányai A környezetünkben lévő információ automatikus feldolgozásának az a hatalmas előnye, hogy szinte erőfeszítés nélkül segít át bennünket nagyszámú döntés meg- hozatalán. Vannak azonban jelentős hátrányai is. Amikor ilyen sok az állandóan elérhető üzenet, lehengerelve érezzük magunkat általuk, és könnyen azt gondoljuk, hogy egyetlen üzenet értéke szinte nulla, ezért nagyon rossz terhelési döntéseket hozunk, mivel azáltal, hogy egyre több és több üzenettel terheljük magunkat, egyre kisebb és kisebb fgyelmet fordítunk rájuk. A csökkentett koncentráció mellett a megnövelt terhelés nem jelent növekvő mér- tékű tanulást. Valójában ennek ellenkezője igaz: valószínű, hogy minél több időt töltenek el az emberek a médiával általában, annál kevésbé tanulnak bármelyik üzenetből, különösen, ha a fgyelemmegosztás folytán még kevésbé koncentrálnak az egyes üzenetekre Ilyen sok üzenet és ilyen nagy terhelés mellett az egyes üze-