Page 34 - James Potter – Médiaműveltség

10 I. rész: Bevezetés Amikor tehát megválaszoljuk azt a súlyos kérdést, hogy ki is írta a mi programun- kat, mindnyájunknak elemzés alá kell vetnie ezt a programkódot, hogy megtalál- juk, mely elemei nyújtanak segítséget, és melyek okoznak problémákat azáltal, hogy korlátozzák az élettapasztalatainkat, vagy téves információk alapján rossz döntésekre vezetnek minket, amivel pénzünk és időnk pazarlására késztetnek ben- nünket Sokunkra igaz, hogy saját automatikus programkódunkat alapvetően a tömeg- média és a hirdetések írták. Ha nem fgyelünk tudatosan, és nem mérlegeljük f- gyelmesen médiaterhelésünket, a tömegmédia folyamatosan megerősít bennünk bizonyos viselkedésmintákat, amíg azok automatikus szokásokká nem válnak. So- kan vagyunk, akik azonnal bekapcsoljuk a rádiót, ahogy autóba ülünk, bekapcsol- juk a televíziót, amint hazaérünk, és olyanok is vannak, akiknek reggel felkelve első dolguk az, hogy megnézzék az e-mailjeiket. A hirdetések feladói folyamatosan programozzák belénk, hogy miként gondol- kodjunk saját magunkról. A hirdetők olyan diszkomfortérzést programoznak az elménkbe, melynek hatására azokat a termékeket keressük, amelyektől jobban néz- hetünk ki, jobban érezzük magunkat, és jobb lesz az illatunk. A hirdetések segít- ségével sokunk bevásárlási szokásait is beprogramozták. Az amerikaiak több időt töltenek bevásárlással, mint bármely más országban élő emberek. Hetente egyszer mennek bevásárlóközpontba, gyakrabban, mint templomba, és Amerikában ma több bevásárlóközpont van, mint középiskola. Néhány évvel ezelőtt a megkérdezett tinédzser lányok 93%-a mondta azt, hogy a vásárlás a kedvenc elfoglaltsága (B. Schwartz, 2004). A reklámok azáltal működnek, hogy automatikus rutinjain- kat arra programozzák, akkor is vásároljunk, ha saját érdekeink valami egészen más tevékenységet diktálnának helyette. Amikor megengedjük másoknak, hogy átvegyék elménk programozását, akkor az elménk robotpilóta-üzemmódban azt a magatartást fogja követni, amely a programozók céljainak felel meg, ahelyett hogy saját boldogságunkért tennénk. Ha zavar bennünket, hogy a média úgy programozta az automatikus rutinjain- kat, hogy azok ne a saját, személyes céljainkat szolgálják, hanem a média céljait, akkor valószínűleg megvan bennünk a motiváció arra, hogy megtanuljuk, hogyan tudjuk jobban irányítani ezt a programozási folyamatot. Akkor meg szeretnénk ta- nulni, hogyan kell időről időre megvizsgálni az elménkbe programozott kódot, és kiválogatni azokat a programokat, amelyek valóban segítségünkre vannak, illetve eltávolítani azokat, amelyek boldogtalanná tesznek. E könyvnek az a célja, hogy segítséget nyújtson a médiaüzenetek elemzéséhez, hogy jobban értsük azt a kódot, amelyet szeretnének automatikus rutinjainkba programozni. Ha jobban értjük a média üzeneteit, ti. hogy miért készítették őket olyanra, amilyenek, akkor jobban megértjük a ránk gyakorolt hatásukat, s ezáltal nagyobb médiaműveltségre te- szünk szert. Ha pedig nő a médiaműveltségünk, az hozzásegíthet bennünket ah- hoz, hogy átprogramozzuk a saját programkódunk ártalmas részeit, és hasznosabb kódokat tudjunk alkotni magunknak.