Page 31 - James Potter – Médiaműveltség

1. fejezet: Miért szükséges nagyobb médiaműveltségre szert tennünk? 7 egy mozzanatsort – pl. a cipőnk bekötése, a fogmosás, az iskolába vezető útvonal vagy egy dal eljátszása gitáron –, nagyon kis ráfordítással végre tudjuk hajtani azt újra és újra, ahhoz képest, hogy mekkora erőbefektetés kellett ahhoz, hogy első alkalommal megtanuljuk. Amint megtanulunk elvégezni valamit, beírjuk az utasításokat az elménkbe, akárcsak egy számítógépes programkódot. Amint ez a kód rögzül, elménkben bármikor felidézhető, és egy feladat elvégzése során na- gyon kevés tudatos gondolkodás vagy ráfordítás mellett automatikusan végre- hajtható. Annak érdekében, hogy napról napra hatékonyan találjunk utat információval telített kultúránkban, automatikus feldolgozási eljárásokra támaszkodunk. A pszi- chológusok az információ automatikus feldolgozását úgy nevezik: automatizmus Az automatizmus olyan állapot, amelyben az elménk minden akaratlagosság és tudatosság nélkül működik. Akár bonyolult feladatokat is el tudunk végezni ru- tinszerűen, anélkül hogy egyáltalán gondolnánk rájuk. A gépelés például egy re- latíve bonyolult feladat, de ha egyszer megtanulunk gépelni, teljesen automati- kusan végezzük. Gondoljunk vissza arra, hogyan is tanultuk meg. Végig kellett gondolnunk az adott szó minden egyes betűjét, majd azt, hogy melyik betűhöz melyik billentyű tartozik, és aztán az egyik ujjunkat irányítani, hogy nyomja meg a megfelelő billentyűt. Hosszú időbe telt, amíg leírtunk egy szót. De a gyakorlat révén képessé váltunk egész bekezdéseket legépelni anélkül, hogy azon gondol- kodtunk volna, melyik ujjunkkal melyik betűt milyen sorrendben kell leütni. Mostanára, valahányszor gépelünk, olyan állapotba kerülünk, amelyben mélyen beidegződött szokások szerint cselekszünk anélkül, hogy gondolkodnunk kellene róla Majdnem mindegyik médiaüzenettel ilyen automatizmus állapotában találko- zunk – vagyis elménket „robotpilóta-üzemmódba” állítjuk, melyben az elménk megszűri majdnem az összes lehetséges üzenetet. Belátom, ez szokatlanul hang- zik, de gondoljunk csak bele mégis! Képtelenség, hogy minden lehetséges üzenetet megfontoljunk, és tudatosan döntsünk arról, hogy fordítunk-e fgyelmet rájuk vagy sem Túl sok üzenetet kellene átgondolnunk Elménk ezért kidolgozott olyan ruti- nokat, amelyek nagyon gyorsan és hatékonyan irányítják ezt a szűrési folyamatot, így nem kell hozzá túl sok, sőt akár semmilyen szellemi erőfeszítés sem. Annak érdekében, hogy érzékeltessük ezt az automatikus feldolgozási folyama- tot, gondoljuk át, hogyan járunk el, amikor elindulunk élelmiszert vásárolni egy szupermarketbe. Tegyük fel, hogy bemegyünk az üzletbe egy 25 tételből álló bevásárlólistával, és 15 perc múlva kisétálunk onnan a 25 árucikkel. Ebben az el- képzelt szituációban hány döntést hoztunk meg? Kísért a válasz, hogy 25 döntést hoztunk, mivel mind a 25 áru megvásárlásáról egyesével kellett döntést hozni. De mi a helyzet azokkal a termékekkel, amelyekről eldöntöttük, hogy nem vesszük meg? Egy átlagos szupermarket ma körülbelül 40 000 árucikket tart a polcain Tehát voltaképpen 40 000 döntést hoztunk meg az alatt a rövid idő alatt, amíg az üzletben voltunk: 25 döntést arról, hogy egy adott terméket megvásárolunk, és