Page 390 - James Potter – Médiaműveltség

366 VI. rész: Szembesülés a problémákkal mékeinek gyártásához szükséges nyersanyagokat állítanak elő és szolgáltatásokat nyújtanak, továbbá tulajdonosa és irányítója a saját termékek terjesztésének és ér- tékesítésének is. Az a feltételezés ugyanis, hogy a vertikálisan erősen integrált vál- lalatok annyira erőssé válnak, hogy megszüntetik a versenyt, és kihasználják a fo- gyasztókat. Ugyanez a félelem vonatkozik – még erősebben – a médiavállalatokra, hiszen ezek az információt ellenőrzik. Korábban a szövetségi kormányzat nagyon sokat foglalkozott az amerikai üzleti élet irányításával azért, hogy egyik szereplő se válhasson olyan naggyá és erőtel- jessé, hogy jelentősen sértse a piacon belüli versenyt. Például volt, amikor az AT&T egy időben készített elektronikai összetevőket, gyártott telekommunikációs berendezéseket és nyújtott telefonszolgáltatást, ezért a szövetségi kormány lépése- ket tett a társaság feldarabolása és a szabadabb verseny érdekében (Samuelson, 2006). Hasonlóan, a flmipar korai éveiben néhány flmstúdió olyannyira erős ver- tikális integráción ment át, hogy egyszerre irányították a flmterjesztést, a gyártást és a bemutatást A szövetségi kormányzat kötelezte ezeket a társaságokat bizonyos üzleti tevékenységeik elhagyására, így a flmstúdiók eladták a színházaikat, ami eltávolította őket a flmek bemutatásának üzleti szektorától, így más színházak újra versenghettek a flmek bemutatásáért. Az utóbbi évtizedekben azonban a konszolidáció üzleti trendje erősebbnek bi- zonyult a kormány beavatkozási szándékánál Például 1996-ban a kongresszus el- fogadta a telekommunikációs törvényt, és ezzel nagyrészt megszüntette a konszo- lidáció utolsó meglévő korlátait. Csak abban az évben 25 milliárd dollár értékben történtek egybeolvadások a távközlési iparágon belül, és további 23 milliárd dollár értékben zajlottak le fúziók a kábeltévé társaságok piacán. 1996 óta az FCC keve- sebbet törődik a monopóliumok létrejöttének USA-n belüli megelőzésével, és töb- bet foglalkozik azzal, hogy lehetővé tegye az amerikai cégek jelentős megerősödé- sét, hogy azok a világpiacon szálljanak versenybe egymással, és ott szerezzenek dominanciát (Albarran és Chan-Olmsted, 1998). William Kennard, az FCC elnöke azt nyilatkozta, hogy ő maga csupán felismeri a globalizáció és az új technológiák realitásait Az 1996-os deregulációnak egyik jellemzője az volt, hogy megszüntetett egy régóta fennálló megszorítást, miszerint egy társaság ugyanazon a piacon nem lehet két tévécsatorna tulajdonosa. Azelőtt azt gondolták, hogy a földi sugárzású televí- ziós csatornák túl értékes helyi erőforrások ahhoz, hogy egy társaságnak kettő le- gyen a tulajdonában. Majdnem mindegyik piacon nagyon kevés volt a műsorszóró állomások száma (jellemzően három-öt), ezért fontos volt, hogy a lehető legtöbb tulajdonosuk legyen, így biztosítva a kevés állomás sokszínűségét. Mindamellett idővel egyre több ember fzetett elő kábeltelevíziós szolgáltatásokra, így a hatóság azt gondolta, a helyi közösségekben élő emberek számára immár sok különféle forrás elérhető, ezért nincs többé szükség arra, hogy az egyes tulajdonosok csator- náinak számát korlátozzák